1 Yusufoğulları boylarından Manaşşe oğlu Makir oğlu Gilatın boyunun aile başları gelip Musaya ve İsrailin aile başı olan önderlerine şöyle dediler:

2 ‹‹RAB ülkeyi mülk olarak kurayla İsrailliler arasında paylaştırması için efendimiz Musaya buyruk verdi. Kardeşimiz Selofhatın mirasının kızlarına verilmesi için de buyruk verildi.

3 Eğer Selofhatın kızları başka bir İsrail oymağına bağlı erkeklerle evlenirlerse, mirasları bizim ailelerimizden alınıp kocalarının bağlı oldukları oymağın mirasına eklenecek. Böylece kurayla bize düşen pay eksilecek.

4 İsraillilerin özgürlük yılı kutlandığında, kızların mirası kocalarının bağlı olduğu oymağa eklenecek. Böylece onların mirası atalarımızın oymağına düşen mirastan alınacak.››

5 Musa, RABbin buyruğu uyarınca, İsraillilere şöyle buyurdu: ‹‹Yusuf soyundan gelenlerin söyledikleri doğrudur.

6 RAB Selofhatın kızları için şöyle diyor: Selofhatın kızları babalarının bağlı olduğu oymak ve boydan herhangi bir erkekle evlenmekte özgürdürler.

7 İsrailde miras bir oymaktan öbür oymağa geçmeyecek. Her İsrailli atalarının bağlı olduğu oymağın mirasına bağlı kalacak.

8 Herhangi bir İsrail oymağında miras alan kız, babasının bağlı olduğu oymak ve boydan biriyle evlenmelidir. Öyle ki, her İsrailli atalarının mirasını sahiplenebilsin.

9 Miras bir oymaktan öbür oymağa geçmeyecek. Her İsrail oymağı aldığı mirasa bağlı kalacak.››

10 Selofhatın kızları Mahla, Tirsa, Hogla, Milka, Noa, RABbin Musaya verdiği buyruk uyarınca davranarak amcalarının oğullarıyla evlendiler.

12 Böylece Yusuf oğlu Manaşşe boylarından erkeklerle evlendiler, dolayısıyla mirasları da babalarının bağlı olduğu boy ve oymakta kaldı.

13 RAB'bin Musa aracılığıyla Şeria Irmağı yanında Eriha karşısındaki Moav ovalarında İsrailliler'e verdiği buyruklar ve ilkeler bunlardı.

1 Járulának pedig Mózeshez az atyák fejei a Gileád fiainak nemzetségébõl, a ki Mákirnak, Manasse fiának fia vala, a József fiainak nemzetségébõl, és szólának Mózes elõtt és Izráel fiai atyáinak fejedelmei elõtt.

2 És mondának: Az én uramnak megparancsolta az Úr, hogy sors által adja ezt a földet örökségül Izráel fiainak; de azt is megparancsolta az Úr az én Uramnak, hogy a mi atyánkfiának, Czélofhádnak örökségét adja oda az õ leányainak.

3 És ha Izráel fiai közül valamely más törzs fiaihoz mennek feleségül: elszakasztatik az õ örökségök a mi atyáink örökségétõl, és oda csatoltatik az annak a törzsnek örökségéhez, a melynél [feleségül] lesznek; a mi örökségünk pedig megkisebbedik.

4 És mikor Izráel fiainál a kürtzengés ünnepe lesz, az õ örökségök akkor is annak a törzsnek örökségéhez csatoltatik, a melynél [feleségül] lesznek. Eképen a mi atyáink törzseinek örökségébõl vétetik el azok öröksége.

5 Parancsot ada azért Mózes Izráel fiainak az Úr rendelése szerint, mondván: A József fiainak törzse igazat szól.

6 Ez az, a mit parancsolt az Úr a Czélofhád leányai felõl, mondván: A kihez jónak látják, ahhoz menjenek feleségül, de csak az õ atyjok törzsének háznépébõl valóhoz menjenek feleségül,

7 Hogy át ne szálljon Izráel fiainak öröksége egyik törzsrõl a másik törzsre; hanem Izráel fiai közül kiki ragaszkodjék az õ atyái törzsének örökségéhez.

8 És minden leányzó, a ki örökséget kap Izráel fiainak törzsei közül, az õ atyja törzsebeli háznépbõl valóhoz menjen feleségül, hogy Izráel fiai közül kiki megtartsa az õ atyáinak örökségét.

9 És ne szálljon az örökség egyik törzsrõl a másik törzsre, hanem Izráel fiainak törzsei közül kiki ragaszkodjék az õ örökségéhez.

10 A miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, a képen cselekedtek vala a Czélofhád leányai.

11 Mert Makhla, Thircza, Hogla, Milkha és Nóa, a Czélofhád leányai, az õ nagybátyjok fiaihoz mentek vala feleségül;

12 A József fiának, Manassé fiainak nemzetségébõl valókhoz mentek vala feleségül; és lõn azoknak öröksége az õ atyjok nemzetségének törzsénél.

13 Ezek a parancsolatok és végzések, a melyeket Mózes által parancsolt az Úr Izráel fiainak, Moáb mezõségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében.