Atos 13 - Bíblia Online

Now there were at Antioch, in the church there, prophets and teachers, Barnabas, and Symeon who was named Niger, and Lucius of Cyrene, and Manaen, a relation of Herod the king, and Saul. 
And while they were doing the Lord's work, and going without food, the Holy Spirit said, Let Barnabas and Saul be given to me for the special work for which they have been marked out by me. 
Then, after prayer and going without food they put their hands on them, and sent them away. 
So, being sent out by the Holy Spirit, they went down to Seleucia; and from there they went by ship to Cyprus. 
And at Salamis they were preaching the word of God in the Synagogues of the Jews: and John was with them, helping them. 
And when they had gone through all the island to Paphos, they came across a certain wonder-worker and false prophet, a Jew whose name was Bar-Jesus; 
Who was with the ruler, Sergius Paulus, an able man. This man sent for Barnabas and Saul, desiring to have knowledge of the word of God. 
But Elymas, the wonder-worker (for that is the sense of his name), put himself against them, with the purpose of turning the ruler from the faith. 
But Saul, whose other name is Paul, being full of the Holy Spirit, looking hard at him, said, 
O you, who are full of false tricks and evil ways, a son of the Evil One, hating all righteousness, will you for ever be turning people from the right ways of the Lord? 
And now, see, the hand of the Lord is on you, and you will be blind and not able to see the sun for a time. And straight away a dark mist came down on him; and he went about looking for a guide. 
Then the ruler, when he saw what was done, had faith, being full of wonder at the teaching of the Lord. 
Then Paul and those who were with him went by ship from Paphos and came to Perga in Pamphylia: and there John went away from them and came back to Jerusalem. 
But they, going through from Perga, came to Antioch in Pisidia; and they went into the Synagogue on the Sabbath and were seated. 
And after the reading of the law and the prophets, the rulers of the Synagogue sent to them, saying, Brothers, if you have a word of comfort for the people, say on. 
And Paul, getting up and making a sign with his hand, said, Men of Israel, and you who have the fear of God, give ear. 
The God of this people Israel made selection of our fathers, lifting the people up from their low condition when they were living in the land of Egypt, and with a strong arm took them out of it. 
And for about forty years he put up with their ways in the waste land. 
And having put to destruction seven nations in the land of Canaan, he gave them the land for their heritage for about four hundred and fifty years. 
And after these things he gave them judges, till the time of Samuel the prophet. 
Then at their request for a king, God gave them Saul, the son of Kish, a man of the family of Benjamin, who was their king for forty years. 
And having put him on one side, he made David their king, to whom he gave witness, saying, I have taken David, the son of Jesse, a man dear to my heart, who will do all my pleasure. 
From this man's seed has God given to Israel a Saviour, even Jesus, as he gave his word; 
For whose coming John made ready the way by preaching to all the people of Israel the baptism which goes with a change of heart. 
And when John was completing his work, he said, What do I seem to you to be? I am not he; but one is coming after me, whose shoes I am not good enough to undo. 
My brothers, children of the family of Abraham, and those among you who have the fear of God, to us the word of this salvation is sent. 
For the men of Jerusalem and their rulers, having no knowledge of him, or of the sayings of the prophets which come to their ears every Sabbath day, gave effect to them by judging him. 
And though no cause of death was seen in him, they made a request to Pilate that he might be put to death. 
And when they had done all the things said in the Writings about him, they took him down from the tree, and put him in the place of the dead. 
But God gave him back from the dead: 
And for a number of days he was seen by those who came with him from Galilee to Jerusalem, who are now his witnesses before the people. 
And we are giving you the good news of the undertaking made to the fathers, 
Which God has now put into effect for our children, by sending Jesus; as it says in the second Psalm, You are my Son; this day I have given you being. 
And about his coming back from the dead, never again to go to destruction, he has said these words, I will give you the holy and certain mercies of David. 
Because he says in another Psalm, You will not let your Holy One see destruction. 
Now David, having done God's work for his generation, went to sleep, and was put with his fathers, and his body came to destruction: 
But he, who was lifted up by God, did not see destruction. 
And so, let it be clear to you, my brothers, that through this man forgiveness of sins is offered to you: 
And through him everyone who has faith is made free from all those things, from which the law of Moses was not able to make you free. 
So take care that these words of the prophets do not come true for you; 
See, you doubters, have wonder and come to your end; for I will do a thing in your days to which you will not give belief, even if it is made clear to you. 
And when they went out, they made a request that these words might be said to them again on the Sabbath after. 
Now when the meeting was ended, a number of the Jews and of the God-fearing Gentiles who had become Jews, went after Paul and Barnabas: who put before them how important it was to keep on in the grace of God. 
And on the Sabbath after, almost all the town came together to give hearing to the word of God. 
But when the Jews saw such a great number of people, they were full of envy and said evil words against Paul's preaching. 
Then Paul and Barnabas without fear said, It was necessary for the word of God to be given to you first; but because you will have nothing to do with it, and have no desire for eternal life, it will now be offered to the Gentiles. 
For so the Lord has given us orders, saying, I have given you for a light to the Gentiles so that you may be for salvation to the ends of the earth. 
And the Gentiles, hearing this, were glad and gave glory to the word of God: and those marked out by God for eternal life had faith. 
And the word of the Lord went through all the country. 
But the Jews, working up the feelings of the God-fearing women of high position and of the chief men of the town, got an attack started against Paul and Barnabas, driving them out of those parts. 
But they, shaking off the dust of that place from their feet, came to Iconium. 
And the disciples were full of joy and of the Holy Spirit. 

Valának pedig Antiókhiában az [ott] levõ gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus. 
Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bõjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én õket elhívtam. 
Akkor, miután bõjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták [õket.] 
Õk annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektõl, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba. 
És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítõtárs. 
És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngõs hamispróféta zsidóra, kinek neve [vala] Barjézus; 
Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét. 
Elimás, az ördöngõs azonban (mert így magyaráztatik az õ neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittõl. 
De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve, 
Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szûnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? 
Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetõket. 
Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hûn, elálmélkodván az Úrnak tudományán. 
Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérõi, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tõlük, megtére Jeruzsálembe. 
Õk pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának [városába,] és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének. 
És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának elõljárói õ hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intõbeszédetek a néphez, szóljatok. 
Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg. 
Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá õket hatalmas karja által. 
És közel negyven esztendõnek idejéig tûrte az õ erkölcsöket a pusztában. 
És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik. 
És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig; 
Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségébõl való férfiút negyven esztendeig. 
És mikor õt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kirõl bizonyságot is tõn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi. 
Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust; 
Minekutána elõbb János az õ eljövetele elõtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének. 
És mikor be akará végezni János az õ tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok [az], hanem ímé én utánam jõ, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját. 
Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett. 
Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy õt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték. 
És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg. 
És mikor mindazokat elvégezték, a mik õ felõle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték. 
De az Isten feltámasztá õt halottaiból: 
És õ megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel õ vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép elõtt. 
És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az õ fiaiknak feltámasztván Jézust: 
Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged. 
Hogy pedig feltámasztotta õt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent [javait.] 
Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. 
Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az õ atyáihoz, és rothadást látott. 
De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást. 
Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bûnöknek bocsánata: 
És mindenekbõl, a mikbõl a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul. 
Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak: 
Lássátok meg, ti megvetõk, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én [oly] dolgot cselekszem a ti idõtökben, [oly] dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek. 
Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következõ szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket. 
Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélõ prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták õket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. 
A következõ szombaton aztán majdnem az egész város egybegyûle az Isten ígéjének hallgatására, 
Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. 
Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy elõször néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. 
Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. 
A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének. 
Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban. 
A zsidók azonban felindíták az istenfélõ és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiûzék õket határukból. 
Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba. 
A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel. 

Atos 14

Veja também

Como crescer espiritualmente?

O que significa o "Cordeiro de Deus" e sua relação com a Páscoa Cristã?