1 For everything there is a fixed time, and a time for every business under the sun.
2 A time for birth and a time for death; a time for planting and a time for uprooting;
3 A time to put to death and a time to make well; a time for pulling down and a time for building up;
4 A time for weeping and a time for laughing; a time for sorrow and a time for dancing;
5 A time to take stones away and a time to get stones together; a time for kissing and a time to keep from kissing;
6 A time for search and a time for loss; a time to keep and a time to give away;
7 A time for undoing and a time for stitching; a time for keeping quiet and a time for talk;
8 A time for love and a time for hate; a time for war and a time for peace.
9 What profit has the worker in the work which he does?
10 I saw the work which God has put on the sons of man.
11 He has made everything right in its time; but he has made their hearts without knowledge, so that man is unable to see the works of God, from the first to the last.
12 I am certain that there is nothing better for a man than to be glad, and to do good while life is in him.
13 And for every man to take food and drink, and have joy in all his work, is a reward from God.
14 I am certain that whatever God does will be for ever. No addition may be made to it, nothing may be taken from it; and God has done it so that man may be in fear before him.
15 Whatever is has been before, and what is to be is now; because God makes search for the things which are past.
16 And again, I saw under the sun, in the place of the judges, that evil was there; and in the place of righteousness, that evil was there.
17 I said in my heart, God will be judge of the good and of the bad; because a time for every purpose and for every work has been fixed by him.
18 I said in my heart, It is because of the sons of men, so that God may put them to the test and that they may see themselves as beasts.
19 Because the fate of the sons of men and the fate of the beasts is the same. As is the death of one so is the death of the other, and all have one spirit. Man is not higher than the beasts; because all is to no purpose.
20 All go to one place, all are of the dust, and all will be turned to dust again.
21 Who is certain that the spirit of the sons of men goes up to heaven, or that the spirit of the beasts goes down to the earth?
22 So I saw that there is nothing better than for a man to have joy in his work--because that is his reward. Who will make him see what will come after him?
1 Mindennek rendelt ideje [van], és ideje [van] az ég alatt minden akaratnak.
2 Ideje [van] a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
3 Ideje [van] a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
4 Ideje [van] a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
5 Ideje [van] a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyûjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstõl való eltávozásnak.
6 Ideje [van] a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megõrzésnek és ideje az eldobásnak.
7 Ideje [van] a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
8 Ideje [van] a szeretésnek és ideje a gyûlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.
9 Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben õ munkálkodik?
10 Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne.
11 Mindent szépen csinált az õ idejében, e világot is adta az [emberek ]elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja [mindazt] a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettõl fogva mindvégig.
12 Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen [kiki,] és hogy [a maga] javát cselekedje az õ életében.
13 De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az õ egész munkájából, az Istennek ajándéka.
14 Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az õ orczáját rettegjék.
15 A mi [most] történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
16 Láttam annakfelette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van.
17 És mondék magamban: az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden [ember] akaratjának ideje van, és minden dolognak õ nála.
18 Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt [van ez így], hogy kiválogassa õket az Isten, és hogy meglássák, hogy õk magokban véve az oktalan állatok[hoz hasonlók].
19 Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlõ végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.
20 Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.
21 Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?
22 Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az õ dolgaiban, mivelhogy ez az õ része [e világban:] mert ki hozhatja õt [vissza,] hogy lássa, mi lesz õ utána?