1 And he went again into the Synagogue; and there was a man there whose hand was dead.
2 And they were watching him to see if he would make him well on the Sabbath day, so that they might have something against him.
3 And he said to the man, Get up and come forward.
4 And he said to them, Is it right to do good on the Sabbath or to do evil? to give life or to put to death? But they said nothing.
5 And looking round on them he was angry, being sad because of their hard hearts; and he said to the man, Put out your hand. And he put it out, and his hand was made well.
6 And the Pharisees went out, and straight away made designs with the Herodians about how they might put him to death.
7 And Jesus went away with his disciples to the sea, and a great number from Galilee came after him: and from Judaea,
8 And from Jerusalem, and from Idumaea, and the other side of Jordan, and the country about Tyre and Sidon, a great number, hearing what great things he did, came to him.
9 And he made a request to his disciples to have a little boat ready for him, so that he might not be crushed by the people;
10 For he had made such a great number well that all those who were diseased were falling down before him for the purpose of touching him.
11 And the unclean spirits, whenever they saw him, went down before him, crying out, and saying, You are the Son of God.
12 And he gave them special orders not to say who he was.
13 And he went up into the mountain, and sent for those whom it was his pleasure to have with him: and they went to him.
14 And he took twelve to be with him, so that he might send them out as preachers,
15 And give them the power of driving out evil spirits:
16 To Simon he gave the second name of Peter;
17 And to James, the son of Zebedee, and John, the brother of James, he gave the second name of Boanerges, which is, Sons of thunder:
18 And Andrew, and Philip, and Bartholomew, and Matthew, and Thomas, and James, the son of Alphaeus, and Thaddaeus, and Simon the Zealot;
19 And Judas Iscariot, who was false to him.
20 And he went into a house. And the people came together again, so that they were not even able to take bread.
21 And when his friends had news of it, they went out to get him, saying, He is off his head.
22 And the scribes who came down from Jerusalem, said, He has Beelzebub, and, By the ruler of evil spirits he sends evil spirits out of men.
23 And turning to them, he said to them in the form of a story, How is it possible for Satan to put out Satan?
24 If there is division in a kingdom, that kingdom will come to destruction;
25 And if there is division in a house, that house will come to destruction;
26 And if Satan is at war with himself, and there is division in him, he will not keep his place but will come to an end.
27 But no one is able to go into the house of the strong man and take his goods, without first putting cords round the strong man, and then he will take his goods.
28 Truly, I say to you, The sons of men will have forgiveness for all their sins and for all the evil words they say:
29 But whoever says evil things against the Holy Spirit will never have forgiveness, but the evil he has done will be with him for ever:
30 Because they said, He has an unclean spirit.
31 And his mother and brothers came and were outside, and sent for him, requesting to see him.
32 And a great number were seated round him; and they said to him, See, your mother and your brothers are outside looking for you.
33 And he said in answer, Who are my mother and my brothers?
34 And looking round at those who were seated about him, he said, See, my mother and my brothers!
35 Whoever does God's pleasure, the same is my brother, and sister, and mother.
1 És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezû ember.
2 És lesik vala õt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák õt.
3 Akkor monda a megszáradt kezû embernek: Állj elõ a középre.
4 Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.
5 Õ pedig elnézvén õket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lõn, mint a másik.
6 Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék õt.
7 Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé õt Galileából és Júdeából,
8 És Jeruzsálembõl és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének õ hozzá.
9 És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák õt.
10 Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék õt.
11 A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala õt, leborulának elõtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.
12 Õ pedig erõsen fenyegeti vala õket, hogy õt ki ne jelentsék.
13 Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.
14 És választa tizenkettõt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje õket prédikálni,
15 És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiûzni:
16 Simont, a kinek Péter nevet ada;
17 És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;
18 És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,
19 És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta õt.
20 Azután haza térének. És ismét egybegyûle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.
21 A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják õt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.
22 Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.
23 Õ pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiûzni?
24 És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.
25 És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.
26 És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
27 Nem rabolhatja el senki az erõsnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erõset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.
28 Bizony mondom néktek, hogy minden bûn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:
29 De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;
30 Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.
31 És megérkezének az õ testvérei és az õ anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván õt.
32 Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.
33 Õ pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?
34 Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülõkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.
35 Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nõtestvérem és az én anyám.