1 And Jesus, talking to them again in stories, said:
2 The kingdom of heaven is like a certain king, who made a feast when his son was married,
3 And sent out his servants to get in the guests to the feast: and they would not come.
4 Again he sent out other servants, with orders to say to the guests, See, I have made ready my feast: my oxen and my fat beasts have been put to death, and all things are ready: come to the feast.
5 But they gave no attention, and went about their business, one to his farm, another to his trade:
6 And the rest put violent hands on his servants, and did evil to them, and put them to death.
7 But the king was angry; and he sent his armies, and those who had put his servants to death he gave to destruction, burning down their town with fire.
8 Then he said to his servants, The feast is ready but the guests were not good enough.
9 Go then to the cross-roads, and get all those whom you see to come to the bride-feast.
10 And those servants went out into the streets, and got together all those whom they came across, bad and good: and the feast was full of guests.
11 But when the king came in to see the guests, he saw there a man who had not on a guest's robe;
12 And he says to him, Friend, how came you in here not having a guest's robe? And he had nothing to say.
13 Then the king said to the servants, Put cords round his hands and feet and put him out into the dark; there will be weeping and cries of sorrow.
14 For out of all to whom the good news has come, only a small number will get salvation.
15 Then the Pharisees went and had a meeting to see how they might make use of his words to take him.
16 And they sent to him their disciples, with the Herodians, saying, Master, we see that you are true, and that you are teaching the true way of God, and have no fear of anyone, because you have no respect for a man's position.
17 Give us, then, your opinion of this: Is it right to give tax to Caesar, or not?
18 But Jesus saw their trick and said, Oh false ones, why are you attempting to put me in the wrong?
19 Let me see the tax money. And they gave him a penny.
20 And he said to them, Whose is this image and name on it?
21 They say to him, Caesar's. Then he said to them, Give to Caesar the things which are Caesar's, and to God the things which are God's.
22 And hearing it, they were full of wonder, and went away from him.
23 On the same day there came to him the Sadducees, who say that there is no coming back from the dead: and they put a question to him, saying,
24 Master, Moses said, If a man, at the time of his death, has no children, let his brother take his wife, and get a family for his brother;
25 Now there were among us seven brothers; and the first was married and at his death, having no seed, gave his wife to his brother;
26 In the same way the second and the third, up to the seventh.
27 And last of all the woman came to her end.
28 When they come back from the dead, then, whose wife will she be of the seven? because they all had her.
29 But Jesus said to them in answer, You are in error, not having knowledge of the Writings, or of the power of God.
30 For when they come back from the dead there are no husbands and wives, but they are as the angels in heaven.
31 But about the dead coming back to life, have you no knowledge of what was said to you by God in the Writings:
32 I am the God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob? God is not the God of the dead but of the living.
33 And the people hearing it were surprised at his teaching.
34 But the Pharisees, hearing how the mouths of the Sadducees had been stopped, came together;
35 And one of them, a teacher of the law, put a question to him, testing him, and saying,
36 Master, which is the chief rule in the law?
37 And he said to him, Have love for the Lord your God with all your heart, and with all your soul, and with all your mind.
38 This is the first and greatest rule.
39 And a second like it is this, Have love for your neighbour as for yourself.
40 On these two rules all the law and the prophets are based.
41 Now while the Pharisees were together, Jesus put a question to them, saying,
42 What is your opinion of the Christ? whose son is he? They say to him, The Son of David.
43 He says to them, How then does David in the Spirit give him the name of Lord, saying,
44 The Lord said to my Lord, Be seated at my right hand, till I put under your feet all those who are against you?
45 If David then gives him the name of Lord, how is he his son?
46 And no one was able to give him an answer, and so great was their fear of him, that from that day no one put any more questions to him.
1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az õ fiának menyegzõt szerze.
3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzõre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljõni.
4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzõre.
5 De azok nem törõdvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
6 A többiek pedig megfogván az õ szolgáit, bántalmazák és megölék õket.
7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
8 Akkor monda az õ szolgáinak: A menyegzõ ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzõbe.
10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyûjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegzõ vendégekkel.
11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzõi ruhája.
12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzõi ruhád? Az pedig hallgata.
13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek õt a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék õt tõrbe.
16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törõdöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
18 Jézus pedig ismervén az õ álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván õt, elmenének.
23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék õt,
24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az elsõ feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
26 Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
27 Legutoljára pedig az asszony is meghala.
28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31 A halottak feltámadása felõl pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene.
33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az õ tudományán.
34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyûlének;
35 És megkérdé õt közülök egy törvénytudó, kisértvén õt, és mondván:
36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.
38 Ez az elsõ és nagy parancsolat.
39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé õket Jézus,
42 Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felõl? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
43 Monda nékik: Miképen hívja tehát õt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
45 Ha tehát Dávid Urának hívja õt, mi módon fia?
46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala õt e naptól fogva többé senki megkérdezni.