1 And when Jesus had come to the end of all these words, he said to his disciples,

2 After two days is the Passover, and the Son of man will be given up to the death of the cross.

3 Then the chief priests and the rulers of the people came together in the house of the high priest, who was named Caiaphas.

4 And they made designs together to take Jesus by some trick, and put him to death.

5 But they said, Not while the feast is going on, for fear of trouble among the people.

6 Now when Jesus was in Bethany in the house of Simon the leper,

7 There came to him a woman having a bottle of perfume of great price, and she put the perfume on his head when he was seated at table.

8 But when the disciples saw it they were angry, saying, To what purpose is this waste?

9 For we might have got much money for this and given it to the poor.

10 But Jesus, seeing it, said to them, Why are you troubling the woman? she has done a kind act to me.

11 For the poor you have ever with you, but me you have not for ever.

12 For in putting this perfume on my body, she did it to make me ready for my last resting-place.

13 Truly I say to you, Wherever this good news goes out in all the world, what this woman has done will be talked of in memory of her.

14 Then one of the twelve, who was named Judas Iscariot, went to the chief priests and said,

15 What will you give me, if I give him up to you? And the price was fixed at thirty bits of silver.

16 And from that time he was watching for a chance to give him into their hands.

17 Now on the first day of unleavened bread the disciples came to Jesus, saying, Where are we to make ready for you to take the Passover meal?

18 And he said to them, Go into the town to such a man, and say to him, The Master says, My time is near: I will keep the Passover at your house with my disciples.

19 And the disciples did as Jesus had said to them; and they made ready the Passover.

20 Now when evening was come, he was seated at table with the twelve disciples;

21 And while they were taking food, he said, Truly I say to you that one of you will be false to me.

22 And they were very said, and said to him, one by one, Is it I, Lord?

23 And he made answer and said, He who puts his hand into the plate with me, the same will be false to me.

24 The Son of man goes, even as the Writings say of him: but a curse is on that man through whom the Son of man is given up; it would have been well for that man if he had never come into the world.

25 And Judas, who was false to him, made answer and said, Is it I, Master? He says to him, Yes.

26 And when they were taking food, Jesus took bread and, after blessing it, he gave the broken bread to the disciples and said, Take it; this is my body.

27 And he took a cup and, having given praise, he gave it to them, saying,

28 Take of it, all of you, for this is my blood of the testament, which is given for men for the forgiveness of sins.

1 És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az õ tanítványainak:

2 Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.

3 Akkor egybegyûlének a fõpapok, az írástudók és a nép vénei a fõpap házába, a kit Kajafásnak hívtak,

4 És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.

5 De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.

6 És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,

7 Méne õ hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az õ fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala.

8 Látván pedig ezt az õ tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás?

9 Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.

10 Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.

11 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.

12 Mert hogy õ ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.

13 Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az õ emlékezetére.

14 Akkor a tizenkettõ közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a fõpapokhoz menvén,

15 Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom õt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt.

16 És ettõl fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja õt.

17 A kovásztalan kenyerek elsõ napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt?

18 Õ pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én idõm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.

19 És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.

20 Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettõvel,

21 És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.

22 És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?

23 Õ pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.

24 Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felõle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.

25 Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala õt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.

26 Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.

27 És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebbõl mindnyájan;

28 Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bûnöknek bocsánatára.