1 Give ear to this, O priests; give attention, O Israel, and you, family of the king; for you are to be judged; you have been a deceit at Mizpah and a net stretched out on Tabor.

2 They have gone deep in the evil ways of Shittim, but I am the judge of all.

3 I have knowledge of Ephraim, and Israel is not secret from me; for now, O Ephraim, you have been false to me, Israel has become unclean.

4 Their works will not let them come back to their God, for a false spirit is in them and they have no knowledge of the Lord.

5 And the pride of Israel gives an answer to his face; and Ephraim will have a fall through his sins, and the fall of Judah will be the same as theirs.

6 They will go, with their flocks and their herds, in search of the Lord, but they will not see him; he has taken himself out of their view.

7 They have been false to the Lord; they have given birth to strange children; now the new moon will make them waste with their fields.

8 Let the horn be sounded in Gibeah and in Ramah; give a loud cry in Beth-aven, They are after you, O Benjamin.

9 Ephraim will become a waste in the day of punishment; I have given knowledge among the tribes of Israel of what is certain.

10 The rulers of Judah are like those who take away a landmark; I will let loose my wrath on them like flowing water.

11 Ephraim is troubled; he is crushed by his judges, because he took pleasure in walking after deceit.

12 And so to Ephraim I am like a wasting insect, and a destruction to the children of Judah.

13 When Ephraim saw his disease and Judah his wound, then Ephraim went to Assyria and sent to the great king; but he is not able to make you well or give you help for your wound.

14 For I will be to Ephraim as a lion, and as a young lion to the children of Judah; I, even I, will give him wounds and go away; I will take him away, and there will be no helper.

15 I will go back to my place till they are made waste; in their trouble they will go after me early and will make search for me.

1 Halljátok meg ezt, ti papok! Figyeljetek, Izráel háza! Hallgassatok ide királynak háza; hiszen reátok vonatkozik az ítélet, mert tõrré lettetek Miczpának, és kiterített hálóvá a Táboron.

2 Szertelen a hitehagyottak öldöklése, de én mindnyájok fenyítéke leszek.

3 Jól ismerem én Efraimot, és Izráel nincs elrejtve elõlem; hiszen most is paráználkodol Efraim! megfertõztetett az Izráel.

4 Nem engedik õket az õ cselekedeteik megtérni az õ Istenökhöz, mert paráznaság lelke van közöttük, és nem ismerik az Urat.

5 Izráel ellen az õ büszkesége tesz tanúbizonyságot, Izráel és Efraim bûneik miatt vesznek el; velök együtt Júda is elvész.

6 Juhaikkal és ökreikkel mennek keresni az Urat, de nem találják; eltávozott az õ tõlük.

7 Hûtlenül cselekedtek az Úr ellen, mert idegen fiakat nemzettek; most azért megemészti õket az újhold, örökségeikkel egyben.

8 Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, a tárogatót Rámában; rivalgjatok Beth- Avenben: Utánad Benjámin.

9 Efraim pusztává lesz a büntetés napján; Izráel törzsei ellen kijelentettem a változhatatlan ítéletet.

10 Júda fejedelmei olyanok, mint a határrontók; kiontom rájok az én haragomat, mint a vizet.

11 Efraim el van nyomva, összetörve az ítélettõl, mert tetszett néki követni az [emberi] rendelést!

12 Én pedig olyanná lettem Efraimnak, mint a moly, és a Júda házának, mint a rothadás.

13 Látta ugyan Efraim a maga betegségét, Júda is a maga sebét, és Efraim Assiriához folyamodott és küldött Járéb királyhoz; de az nem tud titeket meggyógyítani, és nem veszi le rólatok a sebet.

14 Mert olyan leszek Efraimnak, mint az oroszlán, és Júda házának, mint az oroszlán-kölyök. Én, én szaggatom szét; elmegyek, felkapom, és nem lesz, a ki megszabadítsa!

15 Elmegyek, visszatérek helyemre, mígnem megismerik, hogy vétkeztek, és keresni fogják az én orczámat. Nyomorúságukban keresnek majd engem!