1 Vedeţi ce dragoste ne -a arătat Tatăl, să ne numim copii ai lui Dumnezeu! Şi sîntem. Lumea nu ne cunoaşte, pentrucă nu L -a cunoscut nici pe El.

2 Prea iubiţilor, acum sîntem copii ai lui Dumnezeu. Şi ce vom fi, nu s'a arătat încă. Dar ştim că atunci cînd Se va arăta El, vom fi ca El; pentrucă Îl vom vedea aşa cum este.

3 Oricine are nădejdea aceasta în El, se curăţeşte, după cum El este curat.

4 Oricine face păcat, face şi fărădelege; şi păcatul este fărădelege.

5 Şi ştiţi că El S'a arătat ca să ia păcatele; şi în El nu este păcat.

6 Oricine rămîne în El, nu păcătuieşte; oricine păcătuieşte, nu L -a văzut, nici nu L -a cunoscut.

7 Copilaşilor, nimeni să nu vă înşele! Cine trăieşte în neprihănire, este neprihănit, cum El însuş este neprihănit.

8 Cine păcătuieşte, este dela diavolul, căci diavolul păcătuieşte dela început. Fiul lui Dumnezeu S'a arătat ca să nimicească lucrările diavolului.

9 Oricine este născut din Dumnezeu, nu păcătuieşte, pentrucă sămînţa Lui rămîne în el; şi nu poate păcătui, fiindcă este născut din Dumnezeu.

10 Prin aceasta se cunosc copiii lui Dumnezeu şi copiii diavolului. Oricine nu trăieşte în neprihănire, nu este dela Dumnezeu; nici cine nu iubeşte pe fratele său.

11 Căci vestirea, pe care aţi auzit -o dela început, este aceasta: să ne iubim unii pe alţii;

12 nu cum a fost Cain, care era dela cel rău, şi a ucis pe fratele său. Şi pentruce l -a ucis? Pentrucă faptele lui erau rele, iar ale fratelui său erau neprihănite.

13 Nu vă miraţi, fraţilor, dacă vă urăşte lumea.

14 Noi ştim că am trecut din moarte la viaţă, pentrucă iubim pe fraţi. Cine nu iubeşte pe fratele său, rămîne în moarte.

15 Oricine urăşte pe fratele său, este un ucigaş; şi ştiţi că niciun ucigaş n'are viaţa vecinică rămînînd în el.

16 Noi am cunoscut dragostea Lui prin aceea că El Şi -a dat viaţa pentru noi; şi noi deci trebuie să ne dăm viaţa pentru fraţi.

17 Dar cine are bogăţiile lumii acesteia, şi vede pe fratele său în nevoie, şi îşi închide inima faţă de el, cum rămîne în el dragostea de Dumnezeu?

18 Copilaşilor, să nu iubim cu vorba, nici cu limba, ci cu fapta şi cu adevărul.

19 Prin aceasta vom cunoaşte că sîntem din adevăr, şi ne vom linişti inimile înaintea Lui,

20 ori în ce ne osîndeşte inima noastră; căci Dumnezeu este mai mare decît inima noastră, şi cunoaşte toate lucrurile.

21 Prea iubiţilor, dacă nu ne osîndeşte inima noastră, avem îndrăzneală la Dumnezeu.

22 Şi orice vom cere, vom căpăta dela El, fiindcă păzim poruncile Lui, şi facem ce este plăcut înaintea Lui.

23 Şi porunca Lui este să credem în Numele Fiului Său Isus Hristos, şi să ne iubim unii pe alţii, cum ne -a poruncit El.

24 Cine păzeşte poruncile Lui, rămîne în El, şi El în el. Şi cunoaştem că El rămîne în noi prin Duhul, pe care ni L -a dat.

1 Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Õt.

2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, a mint van.

3 És a kiben megvan ez a reménység Õ iránta, az mind megtisztítja õ magát, a miképen Õ is tiszta.

4 Valaki a bûnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bûn pedig a törvénytelenség.

5 És tudjátok, hogy õ azért jelent meg, hogy a mi bûneinket elvegye; és õ benne nincsen bûn.

6 A ki õ benne marad, egy sem esik bûnbe; a ki bûnbe esik, egy sem látta õt, sem meg nem ismerte õt.

7 Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Õ is igaz:

8 A ki a bûnt cselekszi az ördögbõl van; mert az ördög kezdettõl fogva bûnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.

9 Senki sem cselekszik bûnt, a ki az Istentõl született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bûnt, mivelhogy Istentõl született.

10 Errõl ismerhetõk meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentõl való, és az [sem], a ki nem szereti az õ atyjafiát.

11 Mert ez az üzenet, a melyet kezdettõl fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;

12 Nem úgy, mint Kain, [aki] a gonosztól vala, és meggyilkolá az õ testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az õ cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak.

13 Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyûlöl titeket a világ!

14 Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az õ atyjafiát, a halálban marad.

15 A ki gyûlöli az õ atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna õ benne.

16 Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Õ az õ életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.

17 A kinek pedig van mibõl élnie e világon, és elnézi, hogy az õ atyjafia szükségben van, és elzárja attól az õ szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete?

18 Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.

19 És errõl ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká õ elõtte a mi szíveinket.

20 Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.

21 Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;

22 És akármit kérjünk, megnyerjük tõle, mert megtartjuk az õ parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek elõtte.

23 Ez pedig az õ parancsolata, hogy higyjünk az õ Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk.

24 És a ki az õ parancsolatait megtartja, az Õ benne marad és Õ is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekbõl, a melyet nékünk adott.