1 Iona s'a rugat Domnului, Dumnezeului său, din pîntecele peştelui,

2 şi a zis: ,,În strîmtorarea mea, am chemat pe Domnul, şi m'a ascultat; din mijlocul locuinţei morţilor am strigat, şi mi-ai auzit glasul.

3 Şi totuş mă aruncasei în adînc, în inima mării, şi rîurile de apă mă înconjuraseră; toate valurile şi toate talazurile Tale au trecut peste mine.

4 Ziceam: ,,Sînt lepădat dinaintea ochilor Tăi! Dar iarăş voi vedea Templul Tău cel sfînt``.

5 Apele m'au acoperit pînă aproape să-mi ia viaţa, adîncul m'a învăluit, papura s'a împletit în jurul capului meu.

6 M'am pogorît pînă la temeliile munţilor, zăvoarele pămîntului mă încuiau pe vecie; dar Tu m'ai scos viu din groapă, Doamne, Dumnezeul meu!

7 Cînd îmi tînjea sufletul în mine, mi-am adus aminte de Domnul, şi rugăciunea mea a ajuns pînă la Tine, în Templul Tău ce sfînt.

8 Ceice se lipesc de idoli deşerţi îndepărtează îndurarea dela ei.

9 Eu însă Îţi voi aduce jertfe cu un strigăt de mulţămire, voi împlini juruinţele pe cari le-am făcut. Mîntuirea vine dela Domnul.``

10 Domnul a vorbit peştelui, şi peştele a vărsat pe Iona pe pămînt.

1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.

2 És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.

3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.

4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!

5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!

6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.

7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;

10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. [ (Jonah 2:11) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. ]