1 Iosua, fiul lui Nun, a trimes în ascuns din Sitim doi oameni, ca iscoade, zicîndu-le: ,,Duceţi-vă de cercetaţi ţara, şi mai ales Ierihonul.`` Cei doi oameni au plecat, şi au ajuns în casa unei curve, care se chema Rahav, şi s'au culcat acolo.

2 S'a dat de ştire împăratului din Ierihon, şi i-au spus: ,,Iată că nişte oameni dintre copiii lui Israel au venit aici, astă noapte, ca să iscodească ţara.``

3 Împăratul Ierihonului a trimes la Rahav să -i spună: ,,Scoate afară pe bărbaţii cari au venit la tine, şi cari au intrat în casa ta; căci au venit să iscodească ţara.``

4 Femeia a luat pe cei doi bărbaţi, şi i -a ascuns; şi a zis: ,,Este adevărat că bărbaţii aceştia au venit la mine, dar nu ştiam de unde sînt;

5 şi, fiindcă poarta a trebuit să se închidă noaptea, bărbaţii aceştia au ieşit afară; nu ştiu unde s'au dus: grăbiţi-vă de -i urmăriţi, şi -i veţi ajunge.``

6 Ea îi suise pe acoperiş, şi -i ascunsese subt nişte mănunchiuri de in, pe care -l întinsese pe acoperiş.

7 Oamenii aceia i-au urmărit pe drumul care duce la vadul Iordanului, şi după ce au ieşit ei, s'a închis poarta.

8 Înainte de a se culca iscoadele, Rahav s'a suit la ei pe acoperiş,

9 şi le -a zis: ,,Ştiu că Domnul v'a dat ţara aceasta, căci ne -a apucat groaza de voi, şi toţi locuitorii ţării tremură înaintea voastră.

10 Fiindcă am auzit cum, la ieşirea voastră din Egipt, Domnul a secat înaintea voastră apele mării Roşii, şi am auzit ce aţi făcut celor doi împăraţi ai Amoriţilor dincolo de Iordan, lui Sihon şi Og, pe cari i-aţi nimicit cu desăvîrşire.

11 De cînd am auzit lucrul acesta, ni s'a tăiat inima, şi toţi ne-am pierdut nădejdea înaintea voastră; căci Domnul, Dumnezeul vostru, este Dumnezeu sus în ceruri şi jos pe pămînt.

12 Şi acum, vă rog, juraţi-mi pe Domnul că veţi avea faţă de casa tatălui meu aceeaş bunăvoinţă pe care am avut -o eu faţă de voi. Daţi-mi un semn de încredinţare

13 că veţi lăsa cu viaţă pe tatăl meu, pe mama mea, pe fraţii mei, pe surorile mele, şi pe toţi ai lor, şi că ne veţi scăpa dela moarte.``

14 Bărbaţii aceia i-au răspuns: ,,Sîntem gata să murim pentru voi, dacă nu ne daţi pe faţă; şi cînd Domnul ne va da ţara aceasta, ne vom purta cu tine cu bunăvoinţă şi credincioşie.``

15 Ea i -a pogorît cu o funie pe fereastră, căci casa în care locuia era lîngă zidul cetăţii.

16 Şi le -a zis: ,,Duceţi-vă spre munte, ca să nu vă întîlnească ceice vă urmăresc; ascundeţi-vă acolo trei zile, pînă se vor întoarce; după aceea, să vă vedeţi de drum.``

17 Bărbaţii aceia i-au zis: ,,Iată cum vom fi deslegaţi de jurămîntul pe care ne-ai pus să -l facem.

18 La intrarea noastră în ţară, leagă funia aceasta de fir cărmiziu la fereastra prin care ne-ai pogorît, şi strînge la tine în casă pe tatăl tău, pe mama ta, pe fraţii tăi, şi pe toată familia tatălui tău.

19 Dacă vreunul din ei va ieşi pe poarta casei tale, ca să meargă afară pe uliţă, sîngele lui va cădea asupra capului lui, şi noi vom fi nevinovaţi: dar dacă va pune cineva mîna pe vreunul din ceice vor fi cu tine în casă, sîngele lui va cădea asupra capului nostru.

20 Şi dacă ne vei da pe faţă, vom fi deslegaţi de jurămîntul pe care ne-ai pus să -l facem.``

21 Ea a răspuns: ,,Fie după cuvintele voastre.`` Şi -a luat rămas bun dela ei, şi ei au plecat. Ea a legat funia cărmizie la fereastră.

22 Ei au plecat, şi au ajuns la munte, unde au rămas trei zile, pînă s'au întors cei cari -i urmăreau. Cei care -i urmăreau i-au căutat pe tot drumul, dar nu i-au găsit.

23 Cei doi oameni s'au întors, s'au pogorît din munte, şi au trecut Iordanul. Au venit la Iosua, fiul lui Nun, şi i-au istorisit tot ce li se întîmplase.

24 Ei au zis lui Iosua: ,,Cu adevărat, Domnul a dat toată ţara în mînile noastre, şi toţi locuitorii ţării tremură înaintea noastră.``

1 És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimbõl titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, a kinek Ráháb vala neve, és ott hálának.

2 Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közül e földnek kémlelésére;

3 Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.

4 Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala õket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak.

5 És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek õket.

6 Pedig õ felhágatta õket a házhéjára, és elbujtatta õket a száras len közé, a mely néki a házhéjára volt kirakva.

7 És utánok sietének a férfiak a Jordánhoz vivõ úton a rév felé; a kaput pedig bezárták, azután, hogy kimenének azok, a kik õket üldözik vala.

8 Õk pedig még le sem feküvének, a mikor felméne õ hozzájok [az asszony] a házhéjára,

9 És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad elõttetek.

10 Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét elõttetek, a mikor kijöttetek Égyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az Emoreusok két királyával, a kik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és Óggal, a kiket megöltetek.

11 És a mint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön!

12 Most azért esküdjetek meg kérlek, nékem az Úrra, hogy a mint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nékem,

13 Hogy életben hagyjátok az én atyámat és anyámat, férfi és nõtestvéreimet, és mindent, a mi az övék, és megmentitek a mi lelkünket a haláltól.

14 És mondának néki a férfiak: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha meg nem jelentitek ezt a mi dolgunkat. És ha nékünk adja az Úr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled.

15 Alábocsátá azért õket kötélen az ablakon (mert az õ háza a kõkerítés falán vala, és õ a kõkerítésen lakik vala).

16 És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözõk, és ott rejtõzködjetek három napig, a míg visszatérnek az üldözõk; azután pedig menjetek a magatok útján.

17 A férfiak pedig mondának néki: Ártatlanok leszünk ezen te esketésedtõl, a melylyel te megeskettél minket!

18 Ha bejövünk mi erre a földre, kösd e veres fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, a melyen alábocsátottál minket; atyádat, anyádat és atyádfiait pedig, és atyádnak egész háznépét gyûjtsd be magadhoz a házba.

19 És akkor, ha akárki kijön a te házadnak ajtain, annak vére az õ fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk; mindannak vére pedig, a ki te veled lesz a házban, a mi fejünkön legyen, ha valakinek keze lenne azon.

20 Ha pedig megjelented ezt a mi dolgunkat, akkor mi fel leszünk oldva az eskü alól, a melylyel te megeskettél minket.

21 Monda pedig amaz: A mint szólottatok, úgy legyen! Ekkor elbocsátá õket, és elmenének; a veres zsinórt pedig reáköté az ablakra.

22 És elmenének és eljutának a hegyre, és ott maradának három nap, mígnem visszatérének az üldözõk. Keresék ugyanis õket az üldözõk minden úton, de nem találták vala.

23 Akkor a két férfiú visszatére, és leszállának a hegyrõl, és átmenének a [Jordánon], és eljutának Józsuéhoz, a Nún fiához, és elbeszélének néki mindent, a mi történt vala velök.

24 És mondának Józsuénak: Bizony kezünkbe adta az Úr azt az egész földet; meg is olvadt már a földnek minden lakosa miattunk.