1 Proorocia, Cuvîntul Domnului către Israel, prin Maleahi:

2 ,,V'am iubit, zice Domnul! Şi voi ziceţi: ,Cu ce ne-ai iubit?`` Nu este Esau frate cu Iacov? zice Domnul; totuş am iubit pe Iacov,

3 şi am urît pe Esau, i-am prefăcut munţii într'o pustietate, şi moştenirea lui am dat -o şacalilor din pustie.

4 Iar dacă ar zice Edomul: ,,Sîntem nimiciţi, dar vom ridica iarăş dărîmăturile!`` aşa vorbeşte Domnul oştirilor: ,,Să zidească ei, căci Eu voi surpa, şi se vor numi: ,Ţara răutăţii`, şi ,Poporul pe care S'a mîniat Domnul pentru totdeauna!``

5 Veţi vedea cu ochii voştri lucrul acesta, şi veţi zice: ,,Mare este Domnul dincolo de hotarele lui Israel!``

6 Un fiu cinsteşte pe tatăl său, şi o slugă pe stăpînul său. Dacă sînt Tată, unde este cinstea care Mi se cuvine? Dacă sînt Stăpîn, unde este teama de Mine? zice Domnul oştirilor către voi, preoţilor, cari nesocotiţi Numele Meu, şi cari ziceţi: ,,Cu ce am nesocotit noi Numele Tău?``

7 -,,Prin faptul că aduceţi pe altarul Meu bucate necurate!`` Şi dacă ziceţi: ,,Cu ce Te-am spurcat?`` -,,Prin faptul că aţi zis: ,Masa Domnului este de dispreţuit!``

8 Cînd aduceţi ca jertfă o vită oarbă, nu este rău lucrul acesta? Cînd aduceţi una şchioapă sau beteagă, nu este rău lucrul acesta oare? Ia adu -o dregătorului tău! Te va primi el bine pentru ea, va ţinea el seama de ea? zice Domnul oştirilor.

9 Şi acum, vă rog, rugaţi-vă lui Dumnezeu să aibă milă de noi! Vă va primi El cu bunăvoinţă, cînd mînile voastre fac astfel de lucruri? zice Domnul oştirilor.

10 ,,Cine din voi va închide porţile, ca să n'aprindeţi degeaba focul pe altarul Meu? N'am nici o plăcere de voi, zice Domnul oştirilor, şi darurile de mîncare din mîna voastră nu-Mi sînt plăcute!

11 Căci dela răsăritul soarelui pînă la asfinţit, Numele Meu este mare între neamuri, şi pretutindeni se arde tămîie în cinstea Numelui Meu şi se aduc daruri de mîncare curate; căci mare este Numele Meu între neamuri, zice Domnul oştirilor.

12 ,Dar voi îl pîngăriţi, prin faptul că ziceţi: ,Masa Domnului este spurcată, şi ce aduce ea este o mîncare de dispreţuit!`

13 Voi ziceţi: ,Ce mai osteneală!` şi o dispreţuiţi, zice Domnul oştirilor; şi aduceţi ce este furat, şchiop sau beteag: ,Iată darurile de mîncare pe cari le aduceţi! Pot Eu să le primesc din mînile voastre? zice Domnul.

14 ,,Nu! blestemat să fie înşelătorul, care are în turma lui o vită de parte bărbătească, şi totuş juruieşte şi jertfeşte Domnului o vită beteagă! Căci Eu sînt un Împărat mare, zice Domnul oştirilor, şi Numele Meu este înfricoşat printre neamuri.

1 Az Úr igéjének terhe Izráel ellen, Malakiás által.

2 Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákóbnak? azt mondja az Úr: Jákóbot pedig szerettem;

3 Ézsaut ellenben gyûlöltem, és az õ hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá.

4 Ha azt mondja Edom: Elpusztultunk; de térjünk meg és építsük fel a romladékokat: ezt mondja a Seregeknek Ura: Õk építenek, de én elrontom, és elnevezik õket istentelenség határának és oly népnek, a melyre örökké haragszik az Úr.

5 És látják ezt a ti szemeitek, és magatok is mondjátok: Nagy az Úr az Izráel határa felett.

6 A fiú tiszteli atyját, a szolga is az õ urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és [ezt] mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?

7 Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.

8 Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bûn-é [az?] vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bûn-é [az?] Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura.

9 Most azért engeszteljétek meg az Istennek orczáját, hogy könyörüljön rajtunk. Általatok van ez, elnézheti-é ezt néktek? azt mondja a Seregeknek Ura.

10 Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon! Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekbõl!

11 Hiszen napkelettõl fogva napnyugotig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között! azt mondja a Seregeknek Ura.

12 Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni való, és annak jövedelme, eledele útálatos.

13 És azt mondjátok: Ímé, mily fáradság! és ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, [de] hát kedves-é az a ti kezetekbõl? azt mondja az Úr.

14 Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában hím, és fogadást is tesz: mégis hitványnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a pogányok között!