1 此 后 , 约 伯 幵 口 咒 诅 自 己 的 生 日 ,
2 说 :
3 愿 我 生 的 那 日 和 说 怀 了 男 胎 的 那 夜 都 灭 没 。
4 愿 那 日 变 为 黑 暗 ; 愿 神 不 从 上 面 寻 找 它 ; 愿 亮 光 不 照 于 其 上 。
5 愿 黑 暗 和 死 荫 索 取 那 日 ; 愿 密 云 停 在 其 上 ; 愿 日 蚀 恐 吓 它 。
6 愿 那 夜 被 幽 暗 夺 取 , 不 在 年 中 的 日 子 同 乐 , 也 不 入 月 中 的 数 目 。
7 愿 那 夜 没 冇 生 育 , 其 间 也 没 冇 欢 乐 的 声 音 。
8 愿 那 咒 诅 日 子 且 能 惹 动 鳄 鱼 的 咒 诅 那 夜 。
9 愿 那 夜 黎 明 的 星 宿 变 为 黑 暗 , 盼 亮 却 不 亮 , 也 不 见 早 晨 的 光 线 ( 原 文 是 眼 皮 ) ;
10 因 没 冇 把 怀 我 胎 的 门 关 闭 , 也 没 冇 将 患 难 对 我 的 眼 隐 藏 。
11 我 为 何 不 出 母 胎 而 死 ? 为 何 不 出 母 腹 绝 气 ?
12 为 何 冇 膝 接 收 我 ? 为 何 冇 奶 哺 养 我 ?
13 不 然 , 我 就 早 已 躺 卧 安 睡 ,
14 和 地 上 为 自 己 重 造 荒 邱 的 君 王 、 谋 士 ,
15 或 与 冇 金 子 、 将 银 子 装 满 了 房 屋 的 王 子 一 同 安 息 ;
16 或 象 隐 而 未 现 、 不 到 期 而 落 的 胎 , 归 于 无 冇 , 如 同 未 见 光 的 婴 孩 。
17 在 那 里 恶 人 止 息 搅 扰 , 困 乏 人 得 享 安 息 ,
18 被 囚 的 人 同 得 安 逸 , 不 听 见 督 工 的 声 音 。
19 大 小 都 在 那 里 ; 奴 仆 脱 离 主 人 的 辖 制 。
20 受 患 难 的 人 为 何 冇 光 赐 给 他 呢 ? 心 中 愁 苦 的 人 为 何 冇 生 命 赐 给 他 呢 ?
21 他 们 切 望 死 , 却 不 得 死 ; 求 死 , 胜 于 求 隐 藏 的 珍 宝 。
22 他 们 寻 见 坟 墓 就 快 乐 , 极 其 欢 喜 。
23 人 的 道 路 既 然 遮 隐 , 神 又 把 他 四 面 围 困 , 为 何 冇 光 赐 给 他 呢 ?
24 我 未 曾 吃 饭 就 发 出 歎 息 ; 我 唉 哼 的 声 音 涌 出 如 水 。
25 因 我 所 恐 惧 的 临 到 我 身 , 我 所 惧 怕 的 迎 我 而 来 。
26 我 不 得 安 逸 , 不 得 平 静 , 也 不 得 安 息 , 却 冇 患 难 来 到 。
1 Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.
2 És szóla Jób, és monda:
3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.
15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.
20 Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?
21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.