1 先 前 满 冇 人 民 的 城 , 现 在 何 竟 独 坐 ! 先 前 在 列 国 中 为 大 的 , 现 在 竟 如 寡 妇 ; 先 前 在 诸 省 中 为 王 后 的 , 现 在 成 为 进 贡 的 。

2 她 夜 间 痛 哭 , 泪 流 满 腮 ; 在 一 切 所 亲 爱 的 中 间 没 冇 一 个 安 慰 她 的 。 她 的 朋 友 都 以 诡 诈 待 她 , 成 为 她 的 仇 敌 。

3 犹 大 因 遭 遇 苦 难 , 又 因 多 服 劳 苦 就 迁 到 外 邦 。 她 住 在 列 国 中 , 寻 不 着 安 息 ; 追 逼 她 的 都 在 狭 窄 之 地 将 她 追 上 。

4 锡 安 的 路 径 因 无 人 来 守 圣 节 就 悲 伤 ; 她 的 城 门 凄 凉 ; 她 的 祭 司 歎 息 ; 她 的 处 女 受 艰 难 , 自 己 也 愁 苦 。

5 她 的 敌 人 为 首 ; 她 的 仇 敌 亨 通 ; 因 耶 和 华 为 她 许 多 的 罪 过 使 她 受 苦 ; 她 的 孩 童 被 敌 人 掳 去 。

6 锡 安 城 ( 原 文 是 女 子 ; 下 同 ) 的 威 荣 全 都 失 去 。 她 的 首 领 象 找 不 着 草 场 的 鹿 ; 在 追 赶 的 人 前 无 力 行 走 。

7 耶 路 撒 冷 在 困 苦 窘 迫 之 时 , 就 追 想 古 时 一 切 的 乐 境 。 她 百 姓 落 在 敌 人 手 中 , 无 人 救 济 ; 敌 人 看 见 , 就 因 她 的 荒 凉 嗤 笑 。

8 耶 路 撒 冷 大 大 犯 罪 , 所 以 成 为 不 洁 之 物 ; 素 来 尊 敬 她 的 , 见 她 赤 露 就 都 藐 视 她 ; 她 自 己 也 歎 息 退 后 。

9 她 的 污 秽 是 在 衣 襟 上 ; 她 不 思 想 自 己 的 结 局 , 所 以 非 常 地 败 落 , 无 人 安 慰 她 。 她 说 : 耶 和 华 啊 , 求 你 看 我 的 苦 难 , 因 为 仇 敌 夸 大 。

10 敌 人 伸 手 , 夺 取 她 的 美 物 ; 她 眼 见 外 邦 人 进 入 她 的 圣 所 ― 论 这 外 邦 人 , 你 曾 吩 咐 不 可 入 你 的 会 中 。

11 她 的 民 都 歎 息 , 寻 求 食 物 ; 他 们 用 美 物 换 粮 食 , 要 救 性 命 。 他 们 说 : 耶 和 华 啊 , 求 你 观 看 , 因 为 我 甚 是 卑 贱 。

12 你 们 一 切 过 路 的 人 哪 , 这 事 你 们 不 介 意 么 ? 你 们 要 观 看 : 冇 象 这 临 到 我 的 痛 苦 没 冇 ― 就 是 耶 和 华 在 他 发 烈 怒 的 日 子 使 我 所 受 的 苦 ?

13 他 从 高 天 使 火 进 入 我 的 骨 头 , 剋 制 了 我 ; 他 鋪 下 网 罗 , 绊 我 的 脚 , 使 我 转 回 ; 他 使 我 终 日 凄 凉 发 昏 。

14 我 罪 过 的 轭 是 他 手 所 绑 的 , 犹 如 轭 绳 缚 在 我 颈 项 上 ; 他 使 我 的 力 量 衰 败 。 主 将 我 交 在 我 所 不 能 敌 挡 的 人 手 中 。

15 主 轻 弃 我 中 间 的 一 切 勇 士 , 招 聚 多 人 ( 原 文 是 大 会 ) 攻 击 我 , 要 压 碎 我 的 少 年 人 。 主 将 犹 大 居 民 踹 下 , 象 在 酒 醡 中 一 样 。

16 我 因 这 些 事 哭 泣 ; 我 眼 泪 汪 汪 ; 因 为 那 当 安 慰 我 、 救 我 性 命 的 , 离 我 甚 远 。 我 的 儿 女 孤 苦 , 因 为 仇 敌 得 了 胜 。

17 锡 安 举 手 , 无 人 安 慰 。 耶 和 华 论 雅 各 已 经 出 令 , 使 四 围 的 人 作 他 仇 敌 ; 耶 路 撒 冷 在 他 们 中 间 象 不 洁 之 物 。

18 耶 和 华 是 公 义 的 ! 他 这 样 待 我 , 是 因 我 违 背 他 的 命 令 。 众 民 哪 , 请 听 我 的 话 , 看 我 的 痛 苦 ; 我 的 处 女 和 少 年 人 都 被 掳 去 。

19 我 招 呼 我 所 亲 爱 的 , 他 们 却 愚 弄 我 。 我 的 祭 司 和 长 老 正 寻 求 食 物 、 救 性 命 的 时 候 , 就 在 城 中 绝 气 。

20 耶 和 华 啊 , 求 你 观 看 , 因 为 我 在 急 难 中 。 我 心 肠 扰 乱 ; 我 心 在 我 里 面 翻 转 , 因 我 大 大 悖 逆 。 在 外 , 刀 剑 使 人 丧 子 ; 在 家 , 犹 如 死 亡 。

21 听 见 我 歎 息 的 冇 人 ; 安 慰 我 的 却 无 人 ! 我 的 仇 敌 都 听 见 我 所 遭 的 患 难 ; 因 你 做 这 事 , 他 们 都 喜 乐 。 你 必 使 你 报 告 的 日 子 来 到 , 他 们 就 象 我 一 样 。

22 愿 他 们 的 恶 行 都 呈 在 你 面 前 ; 你 怎 样 因 我 的 一 切 罪 过 待 我 , 求 你 照 样 待 他 们 ; 因 我 歎 息 甚 多 , 心 中 发 昏 。

1 Jaj! de árván ül a nagy népû város! Olyanná lõn, mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony: robotossá lõn!

2 Sírván sír éjjelente, s könny [borítja] az orczáját! Senki sincs, ki vígasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lõnek.

3 Számkivetésbe méne Júda a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt! Ott ül õ a pogányok közt; nem talál nyugodalmat; valamennyi üldözõje utólérte a szorultságában.

4 Sionnak útai gyászolnak; nincsen, a ki ünnepnapra járjon; kapuja mind elpusztult; papjai sóhajtoznak, szûzei nyögnek, csak keserûsége van néki.

5 Elnyomói fõkké lettek; ellenségei boldogok! Bizony az Úr verte meg õt az õ sok bûne miatt; gyermekei rabságra mentek az elnyomó elõtt.

6 És elhagyta Sion leányát minden õ ékessége; fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, a melyek nem találnak eledelt, és erõtelenül futnak az üldözõ elõtt.

7 Emlékezik Jeruzsálem az õ nyomorúságának és eltiportatásának napjain minden õ gyönyörûségérõl, a melyek voltak eleitõl fogva; mert az õ népe ellenség kezébe esett és nem volt segítsége. Látták õt az ellenségek; nevettek megsemmisülésén.

8 Vétkezvén vétkezett Jeruzsálem, azért lett csúfsággá, minden tisztelõje megvetette, mert látták az õ mezítelenségét, õ maga pedig sóhajtoz és elfordul.

9 Szennye a ruhája szélén; nem gondolt a jövõjére; csudálatosan alásülyedt, nincs vígasztalója. Lásd meg Uram, az én nyomorúságomat, mert ellenség vett erõt [rajtam!]

10 Szorongató nyújtja kezét minden kincse után, sõt látta, hogy pogányok mentek be az õ szent helyébe, a kikrõl azt parancsoltad, hogy be ne menjenek a te községedbe.

11 Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéledjenek. Lásd meg Uram és tekintsd meg, mily útálatossá lettem!

12 Mindnyájatokat kérlek, ti járókelõk: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, a mely engem ért, a melylyel engem sujtott az Úr az õ búsult haragjának napján!

13 A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg [vagyok.]

14 Saját kezével rótta össze az én vétkeim igáját; ráfonódtak nyakamra; megrendítette erõmet; oda adott engem az Úr azok kezébe, a kik elõtt meg nem állhatok.

15 Rakásra hányta az Úr minden vitézemet én bennem; gyûlést hívott össze ellenem, hogy összetörje ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szûz leányát.

16 Ezekért sírok én; szemembõl, szemembõl víz folyik alá, mert messze távozott tõlem a vígasztaló, a ki megélesszen engem; fiaim elvesztek, mert gyõzött az ellenség.

17 Terjesztgeti kezeit Sion: nincs vígasztalója; szorongatókat rendelt az Úr Jákób ellen köröskörül; Jeruzsálem csúfsággá lett közöttök.

18 Igaz õ, az Úr, mert az õ szava ellen rugódoztam! Halljátok meg kérlek, mind ti népek, és lássátok meg az én bánatomat: szûzeim és ifjaim fogságba menének!

19 Kiáltottam azoknak, a kik szerettek engem de õk megcsaltak engem; papjaim és véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy megéledjenek.

20 Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belsõ részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn [minden] olyan, mint a halál!

21 Hallották, hogy sóhajtozom és nincs vígasztalóm; minden ellenségem hallotta veszedelmemet; örültek, hogy te [ezt] cselekedted. Hozd el a napot, a melyet hirdettél, hogy olyanok legyenek, mint én!

22 Jusson elõdbe minden gonoszságuk, és úgy bánj velök, a miképen én velem bántál az én minden bûnömért; mert sok az én sóhajtozásom, és beteg a szívem.