1 Så lot han mig se Josva, ypperstepresten, som stod for Herrens engels åsyn, og Satan som stod ved hans høire side for å anklage ham.2 Men Herren sa til Satan: Herren refse dig, Satan! Herren refse dig, han som har utvalg Jerusalem! Er ikke denne mann her en rykende brand, revet ut av ilden?3 Men Josva var klædd i skitne klær der han stod for engelens åsyn.4 Og engelen tok til orde og sa til dem som stod foran ham: Ta de skitne klær av ham! Og til ham selv sa han: Se, jeg tar din misgjerning bort fra dig og klær dig i høitidsklær.5 Da sa jeg: Sett en ren hue på hans hode! Og de satte den rene hue på hans hode og hadde på ham andre klær mens Herrens engel stod der.6 Da vidnet Herrens engel for Josva og sa:7 Så sier Herren, hærskarenes Gud: Hvis du går på mine veier og holder mine bud, da skal du også få styre mitt hus og vokte mine forgårder; og jeg vil gi dig førere blandt disse som står her*. / {* blandt englene.}8 Hør nu, Josva, du yppersteprest! Du og dine venner, som sitter her foran dig, I er varselsmenn*. For se, jeg lar min tjener Spire** komme; / {* forbilleder; JES 8, 18.} / {** Messias, spiren av Davids ætt.}9 for se, den sten jeg har lagt foran Josva - på denne ene sten er syv øine* rettet! Se, jeg skjærer ut på den de tegn den skal ha, sier Herren, hærskarenes Gud, og jeg tar dette lands misgjerning bort på én dag. / {* SKR 4, 10.}10 På den dag, sier Herren, hærskarenes Gud, skal I innby hverandre til gjestebud under vintreet og fikentreet.

1 Azután megmutatá nékem Jósuát, a fõpapot, a ki az Úr angyala elõtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felõl álla, hogy vádolja õt.2 És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tûzbõl kikapott üszög-é ez?3 Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal elõtt.4 És szóla és monda az elõtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!5 Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték õt, az Úrnak angyala pedig [ott] áll vala.6 És bizonyságot tõn az Úrnak angyala Jósuának, mondván:7 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat magtartod: te is ítélõje leszel az én házamnak, sõt õrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között.8 Halld meg Jósua, te fõpap; te és barátaid, a kik elõtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek: Ímé, bizony elõhozom az én szolgámat, Csemetét!9 Mert ímé e kõ az, a melyet Jósua elé helyezek; egy kövön hét szem; ímé, én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura, és eltörlöm e földnek álnokságait egy napon.10 Azon a napon, így szól a Seregeknek Ura, kiki hívja majd a maga felebarátját a szõlõtõ alá és a fügefa alá.