42 Sie verharrten aber in der Lehre der Apostel und in der Gemeinschaft, O. in der Lehre [od. Belehrung] und in der Gemeinschaft der Apostel im Brechen des Brotes und in den Gebeten.

43 Es kam aber jede Seele Furcht an, und es geschahen viele Wunder und Zeichen durch die Apostel.

44 Alle aber, welche glaubten, waren beisammen und hatten alles gemein;

45 und sie verkauften die Güter und die Habe und verteilten sie an alle, jenachdem einer irgend Bedürfnis hatte.

46 Und indem sie täglich einmütig im Tempel die Gebäude [s. die Anm. zu [Mt 4,5]]; so auch [Kap. 3,1] ff.; [4,1]; [5,20] ff. verharrten und zu Hause das Brot brachen, nahmen sie Speise mit Frohlocken und Einfalt des Herzens,

47 lobten Gott und hatten Gunst bei dem ganzen Volke. Der Herr aber tat täglich zu der Versammlung hinzu, die gerettet werden sollten. dh. den Überrest aus Israel, welchen Gott vor den Gerichten retten wollte, indem er ihn der Versammlung [christl. Gemeinde] hinzufügte

42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.

43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.

44 Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;

45 És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.

46 És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.

47 Dícsérve az Istent, és az egész nép elõtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülõkkel.