1 Paulus und Timotheus, Knechte Jesu Christi, allen Heiligen in Christo Jesu, die in Philippi sind, mit den Aufsehern und Dienern: Griech.: Diakonen

2 Gnade euch und Friede von Gott, unserem Vater, und dem Herrn Jesus Christus!

3 Ich danke meinem Gott bei aller meiner O. für meine ganze Erinnerung an euch

4 allezeit in jedem meiner Gebete, Eig. Bitte, Flehen; so auch [V. 19] indem ich für euch alle das Gebet mit Freuden tue,

5 wegen eurer Teilnahme an O. Gemeinschaft mit dem Evangelium vom ersten Tage an bis jetzt,

6 indem ich eben dessen in guter Zuversicht bin, daß der, welcher ein gutes Werk in euch angefangen hat, es vollführen wird bis auf den Tag Jesu Christi;

7 wie es für mich recht ist, daß ich dies in betreff euer aller denke, weil ihr mich im Herzen habt, Und. üb.: weil ich euch im Herzen habe und sowohl in meinen Banden, als auch in der Verantwortung O. Verteidigung; ao auch [V. 16] und Bestätigung des Evangeliums, ihr alle meine Mitteilnehmer der Gnade O. Mitteilnehmer meiner Gnade seid.

8 Denn Gott ist mein Zeuge, wie ich mich nach euch allen sehne mit dem Herzen Christi Jesu.

9 Und um dieses bete ich, daß eure Liebe noch mehr und mehr überströme in Erkenntnis und aller Einsicht,

10 damit ihr prüfen möget, was das Vorzüglichere sei, auf daß ihr lauter und unanstößig seid auf den Tag Christi,

11 erfüllt mit der Frucht der Gerechtigkeit, die durch Jesum Christum ist, zur Herrlichkeit und zum Preise Gottes.

12 Ich will aber, daß ihr wisset, Brüder, daß meine Umstände mehr zur Förderung des Evangeliums geraten sind,

13 so daß meine Bande in Christo offenbar geworden sind dh. als solche, die ich um Christi willen trage in dem ganzen Prätorium und allen anderen, O. an allen anderen Orten

14 und daß die meisten der Brüder, indem sie im Herrn Vertrauen gewonnen haben durch meine Bande, O. durch den Herrn hinsichtlich meiner Bande Vertrauen gewonnen haben viel mehr sich erkühnen, das Wort Gottes zu reden ohne Furcht.

15 Etliche zwar predigen Christum auch aus Neid und Streit, etliche aber auch aus gutem Willen.

16 Diese aus Liebe, indem sie wissen, daß ich zur Verantwortung des Evangeliums gesetzt bin;

17 jene aus Streitsucht verkündigen Christum O. den Christus nicht lauter, indem sie meinen Banden Trübsal zu erwecken gedenken.

18 Was denn? Wird doch auf alle Weise, sei es aus Vorwand oder in Wahrheit, Christus verkündigt, und darüber freue ich mich, ja, ich werde mich auch freuen;

19 denn ich weiß, daß dies mir zur Seligkeit ausschlagen wird durch euer Gebet und durch Darreichung des Geistes Jesu Christi,

20 nach meiner sehnlichen O. beständigen Erwartung und Hoffnung, daß ich in nichts werde zu Schanden werden, sondern mit aller Freimütigkeit, wie allezeit, so auch jetzt Christus hoch erhoben werden wird an O. in meinem Leibe, sei es durch Leben oder durch Tod.

21 Denn das Leben ist für mich Christus, und das Sterben Gewinn.

22 Wenn aber das Leben im Fleische mein Los ist, das ist für mich der Mühe wert, O. Frucht der Arbeit, des Wirkens und was ich erwählen soll, weiß ich nicht. O. tue ich nicht kund

23 Ich werde aber von beidem bedrängt, indem ich Lust habe, abzuscheiden und bei Christo zu sein, denn es ist weit Eig. um vieles mehr besser;

24 das Bleiben im Fleische aber ist nötiger um euretwillen.

25 Und in dieser Zuversicht Eig. in Bezug auf dieses Zuversicht habend weiß ich, daß ich bleiben und mit und bei euch allen bleiben werde zu eurer Förderung und Freude im Glauben,

26 auf daß euer Rühmen in Christo Jesu meinethalben überströme durch meine Wiederkunft zu euch.

27 Wandelt O. Betraget euch nur würdig des Evangeliums des Christus, auf daß, sei es daß ich komme und euch sehe, oder abwesend bin, ich von euch Eig. das euch Betreffende höre, daß ihr feststehet in einem Geiste, indem ihr mit einer Seele mitkämpfet mit dem Glauben des Evangeliums,

28 und in nichts euch erschrecken lasset von den Widersachern; was für sie ein Beweis des Verderbens ist, aber eures Heils, O. eurer Errettung, Seligkeit und das von Gott.

29 Denn euch ist es in Bezug auf Christum geschenkt worden, nicht allein an ihn zu glauben, sondern auch für ihn zu leiden,

30 da ihr denselben Kampf habt, den ihr an mir gesehen und jetzt von Eig. an mir höret.

1 Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, a kik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben:

2 Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

3 Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben,

4 Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén,

5 Mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az elsõ naptól fogva mind ez ideig;

6 Meg lévén gyõzõdve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:

7 A mint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felõl, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint a kik mind az én fogságomban, mind az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben.

8 Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében.

9 És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bõvölködjék ismeretben és minden értelmességben;

10 Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára;

11 Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus [teremt] az Isten dicsõségére és magasztalására.

12 Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, hogy az én dolgaim inkább elõmenetelére lõnek az evangyéliomnak;

13 Annyira, hogy a Krisztusban híressé lett az én fogságom a testõrség egész házában és minden mások elõtt;

14 És többen az Úrban való atyafiak közül bízván az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólani az ígét.

15 Némelyek ugyan irígységbõl és versengésbõl is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust.

16 Némelyek versengésbõl prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hivén, hogy fogságom nyomorúságait [így] megnevelik;

17 De mások szeretetbõl, tudván, hogy én az evangyéliomnak oltalmazására rendeltettem.

18 Mert mit [mondjak?] csakhogy minden módon, akár színbõl, akár szívbõl, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sõt örülni is fogok.

19 Mert tudom, hogy ez nékem idvességemre lesz a ti könyörgéstek által és a Jézus Krisztus Lelkének segedelme által,

20 Amaz én esengõ várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által.

21 Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.

22 De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válaszszam, meg sem mondhatom.

23 Mert szorongattatom e kettõ között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb;

24 De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek.

25 És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre;

26 Hogy bõven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által.

27 Csakhogy a Krisztus evangyéliomához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felõl, hogy megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangyéliom hitéért;

28 És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek elõtt: a mi azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentõl [van;]

29 Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Õ benne, hanem hogy szenvedjetek is Õ érette:

30 Ugyanolyan tusakodástok lévén, a milyent láttatok én nálam, és most hallotok én felõlem.