1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.8 Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.13 Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged.