1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.3 Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.4 Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!6 Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?7 Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.8 Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:9 Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.14 Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!