1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? 2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: 3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! 4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. 5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: 6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! 7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. 8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. 9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. 10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! 11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. 12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!