1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. 2 Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van! 3 Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek. 4 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét! 5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. 6 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul. 7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt. 8 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket. 9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik. 10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk. 11 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. 12 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére! 13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? 14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. 15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt. 16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán; 17 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről. 18 Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket. 19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. 20 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. 21 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból. 22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat. 23 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.