1 Dávid zsoltára emlékeztetőül. 2 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem! 3 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült. 4 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt. 5 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett. 6 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt. 7 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok. 8 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen. 9 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok. 10 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem! 11 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem. 12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak. 13 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap. 14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját. 15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás. 16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem! 17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem! 18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van. 19 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt. 20 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim, 21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem. 22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem! 23 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!