1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. 2 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid. 3 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek. 4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela. 5 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat! 6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal; 7 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás; 8 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal! 9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője. 10 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. 11 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.