1 Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről. 2 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. 3 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. 4 Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet. 5 És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. 6 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében. 7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé. 9 Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged. 10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban. 11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. 12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki! 13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked. 14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája. 15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek vonulnak utána, az ő társnői; néked hozzák őket. 16 Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába. 17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. 18 Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!