1 Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára. 2 Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! 3 Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. 4 A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, – a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! 5 Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela. 6 Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében. 7 Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső. 8 Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon. 9 Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela. 10 Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját! 11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában! 12 Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. 13 Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.