1 Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. 2 A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem; 3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik. 4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni. 5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. 6 Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! 7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! 8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. 9 Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. 10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot. 11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre. 12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. 13 Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!