1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. 2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet. 3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet; 4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt; 5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró. 6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted. 7 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett. 8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét. 9 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. 10 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején. 11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. 12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit. 13 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról. 14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból; 15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban. 16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok. 17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela. 18 Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről. 19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre. 20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted! 21 Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.