1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. 2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói! 3 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény. 4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány. 5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet. 6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül, 7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? 8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. 9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre; 10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört. 11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják. 12 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön. 13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. 14 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela. 15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. 16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela. 17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége; 18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána. 19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal: 20 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. 21 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.