1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. 2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! 3 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet; 4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram! 5 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela. 7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost. 8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg? 9 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet. 10 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram. 11 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását. 12 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk! 13 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. 14 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela. 15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost. 16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak. 17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. 18 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!