1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja. 2 Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai? 3 Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön. 4 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve. 5 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja. 6 A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas. 7 Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram! 8 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok. 9 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot. 10 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél. 11 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. 12 És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!