1 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. 2 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel! 3 Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket! 4 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk. 5 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére? 6 Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket. 7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. 8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! 9 Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd. 10 Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet. 11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái. 12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig. 13 Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő? 14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad. 15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt! 16 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél! 17 Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek. 18 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak, 19 Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. 20 Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!