1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. 2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: 3 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! 4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. 5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. 6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől. 7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. 8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela. 9 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek. 10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet. 11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela. 12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén? 13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén? 14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom: 15 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem? 16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. 17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. 18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. 19 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.