1 Az éneklőmesternek; Dávid tanítása; 2 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be. 3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való! 4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere! 5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela. 6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet. 7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela. 8 És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta: 9 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt! 10 Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. 11 Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt.