1 Ének; Aszáf zsoltára. 2 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten! 3 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik. 4 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek. 5 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét! 6 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened: 7 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok; 8 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt. 9 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela. 10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál! 11 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek. 12 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel, 13 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! 14 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt; 15 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket. 16 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket! 17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet! 18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, 19 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.