1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.

2 Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!

3 Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.

4 Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!

5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.

6 A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.

7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.

8 Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.

9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik.

10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.

11 Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

12 Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!

13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?

14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl.

15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.

16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;

17 Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl.

18 [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket.

19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

20 Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.

21 Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat.

23 Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik.