1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!3 Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.12 Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.14 Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:20 [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.21 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.