1 Ekkor bírói pálcához hasonló, mérővesszőt adtak a kezembe, és ez a szó hangzott: „Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat;*2 de a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg, mert megadatott a pogányoknak, hogy a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.*3 Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak zsákruhába öltözve". 4 Ez a kettő pedig a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak.*5 Ha valaki bántani akarja őket, tűz tör elő szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki bántani akarja őket, annak így kell megöletnie. 6 Nekik megvan az a hatalmuk, hogy bezárják az eget, hogy ne essék eső prófétálásuk napjaiban; és van hatalmuk arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet mindenféle csapással, ahányszor csak akarják.*7 És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket.*8 Holttestük a nagy város utcáján hever, amelynek neve lelki értelemben Sodoma és Egyiptom, ahol az ő Urukat is megfeszítették.*9 A népek és törzsek, a nyelvek és nemzetek fiai látják az ő holttestüket három és fél napig, de nem engedik sírba tenni. 10 A föld lakói pedig örülnek ennek és vigadnak, ajándékokat küldenek egymásnak: mert ez a két próféta gyötörte meg a föld lakóit. 11 A három és fél nap elmúltával azután az Istentől az élet lelke szállt beléjük, és lábra álltak. Nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket.*12 És hatalmas hangot hallottak a mennyből, amely így szólt a két prófétához: „Jöjjetek fel ide!" És ellenségeik szeme láttára felmentek a felhőben a mennybe.*13 Abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összedőlt, a földrengés megölt hétezer főnyi embertömeget, a többieket pedig rémület szállta meg, és dicsőítették a menny Istenét.*14 A második jaj elmúlt: íme, a harmadik jaj eljön hamar.

15 A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké".*16 Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak és imádták Istent, 17 és így szóltak:

„Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten,

aki vagy, és aki voltál,

hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz.

18 Haragra lobbantak a népek,

de eljött a te haragod

és a halottak felett való ítélet ideje,

hogy megadd a jutalmat szolgáidnak,

a prófétáknak és a szenteknek;

és azoknak, akik félik a te nevedet,

a kicsiknek és a nagyoknak,

hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet."*

19 És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.*