1 Abban az időben eljön

Míkáél, a nagy vezér,

aki a te néped mellett áll.

Nyomorúságos idő lesz az,

amilyen nem volt, mióta népek vannak,

addig az időig.

De abban az időben

megmenekül néped,

mindaz, aki be lesz írva a könyvbe.*

2 Azok közül, akik alusznak

a föld porában,

sokan felébrednek majd:

némelyek örök életre,

némelyek gyalázatra és örök utálatra.*

3 Az okosok fényleni fognak,

mint a fénylő égbolt,

és akik sokakat igazságra vezettek,

mint a csillagok, mindörökké.*

4 Te pedig, Dániel, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik.*

5 Azután én, Dániel, láttam, hogy még ketten állnak ott, egyik a folyam innenső partján, másik a folyam túlsó partján. 6 Az egyik megkérdezte a gyolcsruhába öltözött férfit, aki ott állt a folyam vize mellett: Mikor lesz vége ezeknek a csodás dolgoknak?*7 Hallottam, hogy a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyam vize mellett állt, jobbját és balját az égre emelve megesküdött az örökké élőre: Egy időszak, meg két időszak és egy fél időszak múlva! Mert amikor véget ér a szent nép megrontójának hatalma, mindezek beteljesednek.*

8 Hallottam ugyan, de nem értettem, ezért megkérdeztem: Uram, mi lesz végül mindebből? 9 Ő így válaszolt: Menj el, Dániel, mert ezek az igék le vannak zárva, és le vannak pecsételve a végső időkig. 10 Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az okosok megértik. 11 Attól fogva, hogy megszüntették a mindennapi áldozatokat, és felállították az iszonyatos bálványt, ezerkétszázkilencven nap telik el.*12 Boldog, aki állhatatos marad, és megéri az ezerháromszázharmincöt nap elteltét. 13 Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon!