2Mózes 9

Ötödik csapás: A dögvész

1 Azután azt mondta az Úr Mózesnek, hogy menjen be a fáraóhoz, és így beszéljen vele: Így szól az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! 2 Mert ha nem akarod elbocsátani, és még mindig visszatartod őket, 3 akkor megveri az Úr a mezőn levő jószágodat, a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat: igen nagy dögvész lesz. 4 De különbséget tesz az Úr Izráel jószága és az egyiptomiak jószága között, és egy sem pusztul el abból, ami Izráel fiaié. 5 Határidőt is szabott az Úr: Holnap cselekszi meg az Úr mindezt az országban. 6 Másnap meg is cselekedte ezt az Úr, és elhullott az egyiptomiak összes jószága. De Izráel fiainak jószágából egy sem hullott el. 7 A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy Izráel fiainak a jószágából egy sem hullott el. De a fáraó szíve konok maradt, és nem bocsátotta el a népet.

Hatodik csapás: A hólyagos fekély

8 Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Vegyetek egy tele marok kemencekormot, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára! 9 Porfelhővé válik az egész Egyiptom fölött, és hólyagos fekélyeket támaszt az embereken és állatokon egész Egyiptomban. 10 Vették azért a kemencekormot, odaálltak a fáraó elé, és Mózes az ég felé szórta azt. Ekkor hólyagos fekélyek támadtak az embereken és állatokon.*Jel 16,2

11 A mágusok már oda sem tudtak állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek keletkeztek a mágusokon is és minden egyiptomin. 12 De megkeményítette az Úr a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk – ahogyan megmondta az Úr Mózesnek.

A hetedik csapás: A jégeső

13 Ezután azt mondta az Úr Mózesnek, hogy álljon oda korán reggel a fáraó elé, és ezt mondja neki: Így szól az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhassanak nekem! 14 Mert ezúttal minden csapásomat rád bocsátom, meg szolgáidra és népedre, hogy megtudd: Nincs hozzám hasonló az egész földön!

15 Mert már kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged és népedet dögvésszel úgy, hogy kipusztulhattál volna a földről. 16 De mégis megtartottalak, hogy megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön.*Róm 9,1717 Ha továbbra is gátolod népemet, és nem bocsátod el,*Zsolt 78,47–48;105,32–33;Jel 8,7;16,18.2118 akkor én holnap ilyenkor olyan nagy jégesőt zúdítok le, melyhez hasonló nem volt Egyiptomban alapítása napjától fogva mostanáig. 19 Most azért küldj el, hajtasd be jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van, mert olyan jégeső szakad minden emberre és állatra, hogy ami a mezőn marad és nem hajtják haza, elpusztul. 20 Aki megijedt az Úr kijelentésétől a fáraó szolgái közül, hazamentette a szolgáit és jószágát. 21 Aki azonban nem szívlelte meg az Úr kijelentését, az a mezőn hagyta szolgáit és jószágát.

22 Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy essen jégeső egész Egyiptomban emberre, állatra és a mező minden füvére Egyiptom földjén. 23 Mózes kinyújtotta a botját az ég felé, az Úr pedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított az Úr Egyiptom földjére. 24 Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják. 25 Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt: embert és állatot, a mező minden füvét is elverte a jég, és összetördelte a mező minden fáját. 26 Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai laktak. 27 Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: Ezúttal vétkeztem! Az Úr az igaz, én és a népem pedig bűnösök vagyunk.*2Móz 10,1628 Könyörögjetek az Úrhoz, mert elég volt már a mennydörgésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok. 29 Mózes így felelt neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem kezemet az Úrhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: az Úré a föld. 30 Tudom ugyan, hogy te és szolgáid még mindig nem féltek az Úristentől.

31 A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágzott. 32 De a búzát és a tönkölyt nem verte el, mert azok később érnek.

33 Amikor eltávozott Mózes a fáraótól, és kiment a városból, fölemelte kezét az Úrhoz, és megszűnt a mennydörgés meg a jégeső, és eső sem ömlött a földre. 34 Látva a fáraó, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve neki is, meg szolgáinak is. 35 Megkeményedett a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait – ahogyan megmondta az Úr Mózes által.*2Móz 4,21;7,3–4;10,1;11,9–10