1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, 2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.3 Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.4 Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
5 Mert az angyalok közül kinek mondta valaha:
„Fiam vagy te,
ma nemzettelek téged!"
majd:
„Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz."
6 Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól:
„Imádja őt az Isten minden angyala!"
7 És az angyalokról ugyan ezt mondja:
„Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává",
8 de a Fiúról így szól:
„A te trónusod örökké megáll, ó, Isten,
és királyi pálcád az igazság pálcája.
9 Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot:
ezért kent fel téged az Isten, a te Istened
öröm olajával társaid fölé."
10 „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben;
és a te kezed alkotása az ég.
11 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz,
és azok mind elavulnak, mint a ruha,
12 és összegöngyölíted őket, mint egy palástot,
és mint a ruha, elváltoznak;
te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el."
13 Az angyalok közül kinek mondta valaha:
„Ülj az én jobbomra,
amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem."
14 Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?