1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, 2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.*3 Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.*4 Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.

5 Mert az angyalok közül kinek mondta valaha:

„Fiam vagy te,

ma nemzettelek téged!"

majd:

„Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz."*

6 Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól:

„Imádja őt az Isten minden angyala!"*

7 És az angyalokról ugyan ezt mondja:

„Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává",*

8 de a Fiúról így szól:

„A te trónusod örökké megáll, ó, Isten,

és királyi pálcád az igazság pálcája.*

9 Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot:

ezért kent fel téged az Isten, a te Istened

öröm olajával társaid fölé."

10 „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben;

és a te kezed alkotása az ég.*

11 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz,

és azok mind elavulnak, mint a ruha,

12 és összegöngyölíted őket, mint egy palástot,

és mint a ruha, elváltoznak;

te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el."

13 Az angyalok közül kinek mondta valaha:

„Ülj az én jobbomra,

amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem."*

14 Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?