Zsidók 12

5 és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól:

„Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését,

és ne csüggedj el, ha megfedd téged,*Jób 5,17;Péld 3,11–12;Jel 3,19

6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti,

és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad."

7 Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. 9 Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10 Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. 11 Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.