1 Őrhelyemre állok,

odaállok a bástyára,

figyelek, várva, hogy mit szól hozzám

és mit felel panaszomra.*

2 Az Úr szólt is, és ezt mondta:

Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra,

hogy könnyen el lehessen olvasni!*

3 Mert ez a kijelentés

meghatározott időre vonatkozik,

hamarosan célhoz ér,

és nem csal meg;

ha késik is, várd türelemmel,

mert biztosan bekövetkezik,

nem marad el.*

4 Az elbizakodott ember

nem őszinte lelkű,

de az igaz ember a hite által él.*

5 Bizony, a bor megcsal,

nagyhangúvá lesz a férfi,

nem nyughatik.

Szélesre tátja torkát, mint a sír,

telhetetlen, mint a halál,

magához ragad minden nemzetet,

magához gyűjt minden népet.

6 De majd mindezek

példázatot költenek,

és ilyen jelképes hasonlatokat

mondanak róla:

Jaj annak, aki rakásra gyűjti,

ami nem az övé – de meddig? –

és másoktól elvett javakkal gazdagodik!

7 De rád támadnak hirtelen,

akik marcangolnak,

fölébrednek, akiktől reszketsz,

és zsákmányul esel nekik.

8 Mivel te sok népet kizsákmányoltál,

te is zsákmányul esel a többi népnek;

azért, mert emberek vérét ontottad,

és erőszakosan bántál országokkal,

városokkal és a bennük lakókkal.

9 Jaj annak, aki a házába

tisztességtelen hasznot gyűjt,

aki fészkét magasba rakja,

hogy megmenekülhessen

a fenyegető veszedelemtől!

10 Házad gyalázatára vált,

amit terveztél.

Önmagad ellen vétkeztél,

amikor sok népet tönkretettél,

11 mert a kő is kiáltoz a falból,

és a tetőgerenda válaszol neki.

12 Jaj annak, aki vérontással épít várost,

és aki álnoksággal emel várat!*

13 Hiszen a Seregek Ura így határozott:

Amiért a népek fáradoznak,

azt tűz pusztítja el,

amiért a nemzetek fáradoznak,

az semmivé válik.*

14 De a föld tele lesz

az Úr dicsőségének ismeretével,

ahogyan a tengert víz borítja.*

15 Jaj annak, aki leitatja embertársát,

mérget kever italába és lerészegíti,

hogy lássa gyalázatát!

16 Szégyen fog eltölteni dicsőség helyett,

neked is innod kell majd,

támolyogni fogsz,

amikor neked nyújtja

az Úr jobbja a poharat,

és szégyen borítja dicsőségedet.

17 A Libánon ellen elkövetett erőszak

visszaszáll rád;

a vadállatok kipusztítása miatt

majd te is rettegni fogsz.

Hiszen te emberek vérét ontottad,

és erőszakosan bántál országokkal,

városokkal és a bennük lakókkal.

18 Mit használ a bálványszobor?

– hiszen csak szobrász formálta!

Mit ér az istenszobor?

– hamis útmutatást ad!

Bár bízott benne, aki megformálta,

csak néma bálványt készített.*

19 Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj!

– és a néma kőnek: Kelj föl!

Adhat ez útmutatást?

Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva,

de semmilyen lélek nincs benne!*

20 Az Úr azonban ott van

szent templomában:

csendesedjék el előtte az egész föld!*