1 Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában.*2 Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában. 3 Ezt mondta:

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam,

és ő meghallgatott engem.

A halál torkából kiáltottam segítségért,

és te meghallottad hangomat.*

4 Mélységbe dobtál, a tenger közepébe,

és áradat vett körül.

Minden habod és hullámod

átcsapott fölöttem.*

5 Azt gondoltam, hogy eltaszítottál

engem magad elől.

Bárcsak újra megláthatnám

szent templomodat!*

6 Már-már életemet fenyegette a víz,

mélység és örvény vett körül,

hínár fonódott a fejemre.*

7 Lesüllyedtem a hegyek alapjáig,

örökre bezárult mögöttem a föld,

de te kiemelted életemet a sírból,

ó, Uram, Istenem!*

8 Amikor elcsüggedt a lelkem,

az Úrra gondoltam,

és imádságom eljutott hozzád,

szent templomodba.*

9 Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak,

azok elhagyják jótevőjüket.*

10 De én hálaéneket zengve áldozok neked,

és amit megfogadtam, teljesítem.

Az Úrtól jön a szabadulás!*

11 Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.