1 Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: 2 „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. 3 Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. 4 Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! 5 De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. 6 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. 7 Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. 8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9 Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. 10 Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. 11 Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; 12 így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. 13 Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.*14 Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak."

15 Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe.*16 Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét. 17 Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" 18 Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók? 19 Mutassatok nekem egy adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt. 20 Jézus megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?" 21 „A császáré" – felelték. Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené."*22 Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.

23 Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt:*24 „Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.*25 Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta. 26 Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét. 27 Végül aztán meghalt az asszony is. 28 A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?" 29 Jézus így válaszolt nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. 30 Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. 31 A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: 32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké."*33 Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.

34 Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréjegyűltek. 35 Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: 36 „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" 37 Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.*38 Ez az első és a nagy parancsolat. 39 A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.*40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."*

41 Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: 42 „Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?" Ezt felelték: „Dávidé." 43 Majd újabb kérdést tett fel nekik: „Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja: 44 Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.*45 Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?" 46 De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.