1 Szedd össze magad, szállj magadba

te szemérmetlen nép,

2 mielőtt bekövetkezik az ítélet,

mielőtt rátok tör

az Úr izzó haragja,

mielőtt rátok tör

az Úr haragjának napja!

Mert oly gyorsan jön az a nap,

ahogyan a polyva száll!

3 Keressétek az Urat mind,

akik alázatosan éltek a földön,

és teljesítitek a törvényt!

Törekedjetek az igazságra,

törekedjetek az alázatra,

talán oltalmat találtok

az Úr haragjának napján!*

4 Bizony, elhagyatott lesz Gáza,

Askelón pedig pusztaság!

Az asdódiakat fényes nappal hajtják el,

az ekróniaknak írmagjuk sem marad.

5 Jaj a tengerpart lakóinak,

a Krétából származó népnek!

Így szól rólatok az Úr igéje:

Kánaán, filiszteusok földje,

elpusztítalak, lakatlan leszel!*

6 Pásztorok legeltető helye,

és juhok karámja lesz a tengerpart.

7 Ez a vidék Júda házának

maradékáé lesz,

ők legeltetnek majd rajta,

és Askelón házaiban

heverésznek esténként,

mert gondot visel róluk

Istenük, az Úr,

és jóra fordítja sorsukat.

8 Hallottam Móáb gyalázkodását,

és Ammón fiainak káromló szavait,

amelyekkel gyalázták népemet,

és területe rovására terjeszkedtek.*

9 Ezért életemre mondom

– így szól a Seregek Ura,

Izráel Istene –,

hogy úgy jár Móáb, mint Sodoma,

Ammón fiai pedig, mint Gomora.

Csalános terület lesz,

sós gödör és pusztaság örökre.

Kifosztja őket népem maradéka,

és birtokukat elfoglalja

megmaradt népem.*

10 Így járnak gőgjük miatt,

mert gyalázkodtak, és terjeszkedtek

a Seregek Ura népének rovására.

11 Félelmesen lép fel

velük szemben az Úr,

semmivé teszi a föld minden istenét.

Akkor az Úr előtt borulnak le

az emberek mindenütt,

még a szigeteken lakó népek is.

12 Titeket is, etiópok,

az Úr kardja sebez halálra!*

13 Kinyújtja kezét észak felé

és elpusztítja Asszíriát.

Ninivét pusztasággá teszi,

kiszikkadt pusztává.*

14 Csordákban lepi majd el

mindenféle állat.

Pelikán és bagoly is

tanyázik az oszlopokon,

hangosan rikoltoz az ablakokban.

Omladék borítja a küszöböket,

leválik a cédrusburkolat.*

15 Ez lesz a vigadozó városból,

amely biztonságban élt,

és ezt gondolta magában:

Nincs több olyan, mint én!

Milyen pusztává lesz:

vadak tanyájává!

Aki csak arra jár, fölszisszen,

és kezével legyint.*