113 resultados encontrados
49Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
114Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
147Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
37Kedes, Edrei és Én-Hásor;
42Saalabbin, Ajjálon és Jithla;
43Élon, Timnatha és Ekrón;
3Nagyságos Félix, teljes háládatossággal ismerjük el, hogy te általad nagy békességet nyerünk, és a te gondoskodásod folytán igen jó intézkedések történnek e népre nézve, minden tekintetben és mindenütt.
4De hogy téged sok ideig ne tartóztassalak, kérlek hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint.
15Reménységem lévén az Istenben, hogy a mit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.
1A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
8Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
10Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
3Szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való reménységeteknek állhatatosságát, az Isten előtt, a mi Atyánk előtt:
5Hogy a mi evangyéliomunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Lélekben is, sok bizodalomban is; a miképen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek.
10És várjátok az Ő Fiát az égből, a kit feltámasztott a halálból, a Jézust, a ki megszabadít minket amaz eljövendő haragtól.
1Továbbá atyámfiai, örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos.
11Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.
20Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;
4Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;
5Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
23Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
10Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
17Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
21Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
11Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
26Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
32Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
1Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért,
3Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt,
13Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva.
7Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.
9Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;
31Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképen való útat mutatok néktek.
13Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.
16Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk
20Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,
6Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.
9Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.
13Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.
5Ibhár, Elisua és Elpélet,
6Nógah, Néfeg és Jáfia,
7Elisáma, Beheljada és Elifélet.
6Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért állok itt ítélet alatt:
7Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól.
8Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?
21Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
24Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?
25Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.
8Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
11Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
26Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
6Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem.
9Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Szela.
11Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok;
3Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
15A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.
20A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
41Ki Ethni fia, ki Zérah fia, ki Adája fia.
43Ki Jáhát fia, ki Gerson fia, ki Lévi fia.
45Ki Kasábja fia, ki Amásia fia, ki Hilkia fia.