Resultados da busca por "esperança"

10Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

12Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

14Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

6Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem.

9Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Szela.

11Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok;

7Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.

23Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.

28A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.

4Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.

10Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.

16Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.

11Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.

26Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.

31És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.

9Ézer az első, Obádia második, Eliáb harmadik,

10Mismanna negyedik, Jirméja ötödik,

11Attai hatodik, Eliel hetedik,

13Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.

16Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk

20Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,

10Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

17Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

25Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

3Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.

13Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!

14Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.

13Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel.

22Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!

28A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét.

2Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

3Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;

10A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;

20A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.

24A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájan ti veletek. Ámen.

27Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsőség mindörökké. Ámen.

6Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!

8Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

16Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.

20Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.

21Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!

22Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.

25Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

26Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.

32Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

7Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

15Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

19A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

2Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!

3Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.

8Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!

49Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!

114Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

147Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

8Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

11Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

26Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

3A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

7Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

22Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,