1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által,2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.3 Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.4 Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.5 Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: "Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!" majd: "Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz."6 Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: "Imádja őt az Isten minden angyala!"7 És az angyalokról ugyan ezt mondja: "Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává",8 de a Fiúról így szól: "A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.9 Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé."10 "Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben&#59; és a te kezed alkotása az ég.11 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha,12 és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak&#59; te pedig ugyanaz maradsz&#59; és esztendeid nem fogynak el."13 Az angyalok közül kinek mondta valaha: "Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem."14 Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?