1 Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz?2 Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.3 Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.4 Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki.5 Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó.6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.8 De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet,9 aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre.11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége.12 Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót.13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket és a cselszövők tanácsa megdől.14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel.15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt.16 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.17 Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.19 Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.20 Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől.21 Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.22 Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól,23 mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled.24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek.25 Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű.26 Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be.27 Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!