1 Come collaboratori di Dio, noi v’esortiamo pure a far sì che non abbiate ricevuta la grazia di Dio invano;

2 poiché egli dice: T’ho esaudito nel tempo accettevole, e t’ho soccorso nel giorno della salvezza. Eccolo ora il tempo accettevole; eccolo ora il giorno della salvezza!

3 Noi non diamo motivo di scandalo in cosa alcuna, onde il ministerio non sia vituperato;

4 ma in ogni cosa ci raccomandiamo come ministri di Dio per una grande costanza, per afflizioni, ecessità, angustie,

5 battiture, prigionie, sommosse, fatiche, veglie, digiuni,

6 per purità, conoscenza, longanimità, benignità, per lo Spirito Santo, per carità non finta;

7 per la parola di verità, per la potenza di Dio; per le armi di giustizia a destra e a sinistra,

8 in mezzo alla gloria e all’ignominia, in mezzo alla buona ed alla cattiva riputazione; tenuti per seduttori, eppur veraci;

9 sconosciuti, eppur ben conosciuti; moribondi, eppur eccoci viventi; castigati, eppur non messi a morte;

10 contristati, eppur sempre allegri; poveri, eppure arricchenti molti; non avendo nulla, eppur possedenti ogni cosa!

11 La nostra bocca vi ha parlato apertamente, o Corinzi; il nostro cuore s’è allargato.

12 Voi non siete allo stretto in noi, ma è il vostro cuore che si è ristretto.

13 Ora, per renderci il contraccambio (parlo come a figliuoli), allargate il cuore anche voi!

14 Non vi mettete con gl’infedeli sotto un giogo che non è per voi; perché qual comunanza v’è egli fra la giustizia e l’iniquità? O qual comunione fra la luce e le tenebre?

15 E quale armonia fra Cristo e Beliar? O che v’è di comune tra il fedele e l’infedele?

16 E quale accordo fra il tempio di Dio e gl’idoli? Poiché noi siamo il tempio dell’Iddio vivente, come disse Iddio: Io abiterò in mezzo a loro e camminerò fra loro; e sarò loro Dio, ed essi saranno mio popolo.

17 Perciò Uscite di mezzo a loro e separatevene, dice il Signore, e non toccate nulla d’immondo; ed io v’accoglierò,

18 e vi sarò per Padre e voi mi sarete per figliuoli e per figliuole, dice il Signore onnipotente.

1 Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.

2 Mert õ mondja: Kellemetes idõben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idõ, ímé itt az üdvösség napja.

3 Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.

4 Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tûrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.

5 Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bõjtölésben.

6 Tisztaságban, tudományban, hosszútûrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,

7 Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felõl való fegyvereivel;

8 Dicsõség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetõk, és igazak;

9 Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élõk; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;

10 Mint bánkódók, noha mindig örvendezõk; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.

11 A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.

12 Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.

13 Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.

14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

15 És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívõnek hitetlenhez?

16 Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élõ Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és õk én népem lesznek.

17 Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,

18 És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.