1 VEDETE qual carità ci ha data il Padre, che noi siam chiamati figliuoli di Dio; perciò non ci conosce il mondo, perciocchè non ha conosciuto lui.2 Diletti, ora siamo figliuoli di Dio, ma non è ancora apparito ciò che saremo; ma sappiamo che quando sarà apparito, saremo simili a lui; perciocchè noi lo vedremo come egli è.3 E chiunque ha questa speranza in lui si purifica, com’esso è puro4 Chiunque fa il peccato fa ancora la trasgressione della legge; e il peccato è la trasgressione della legge.5 E voi sapete ch’egli è apparito, acciocchè togliesse via i nostri peccati; e peccato alcuno non è in lui.6 Chiunque dimora in lui non pecca; chiunque pecca non l’ha veduto, e non l’ha conosciuto.7 Figlioletti, niuno vi seduca: chi opera la giustizia è giusto, siccome esso è giusto.8 Chiunque fa il peccato, è dal Diavolo; poichè il Diavolo pecca dal principio; per questo è apparito il Figliuol di Dio, acciocchè disfaccia le opere del Diavolo.9 Chiunque è nato da Dio, non fa peccato; perciocchè il seme d’esso dimora in lui; e non può peccare, perciocchè è nato da Dio.10 Per questo son manifesti i figliuoli di Dio, e i figliuoli del Diavolo; chiunque non opera la giustizia, e chi non ama il suo fratello, non è da Dio11 Perciocchè questo è l’annunzio, che voi avete udito dal principio: che noi amiamo gli uni gli altri.12 E non facciamo come Caino, il quale era dal maligno; ed uccise il suo fratello; e per qual cagione l’uccise egli? perciocchè le opere sue erano malvage, e quelle del suo fratello giuste.13 Non vi maravigliate, fratelli miei, se il mondo vi odia14 Noi, perciocchè amiamo i fratelli, sappiamo che siamo stati trasportati dalla morte alla vita; chi non ama il fratello dimora nella morte.15 Chiunque odia il suo fratello, è micidiale; e voi sapete che alcun micidiale non ha la vita eterna dimorante in sè.16 In questo noi abbiam conosciuto l’amor di Dio; ch’esso ha posta l’anima sua per noi; ancora noi dobbiam porre le anime per i fratelli.17 Ora, se alcuno ha de’ beni del mondo, e vede il suo fratello aver bisogno, e gli chiude le sue viscere, come dimora l’amor di Dio in lui?18 Figlioletti miei, non amiamo di parola, nè della lingua; ma d’opera, e in verità.19 E in questo conosciamo che noi siam della verità, ed accerteremo i cuori nostri nel suo cospetto20 Perciocchè, se il cuor nostro ci condanna, Iddio è pur maggiore del cuor nostro, e conosce ogni cosa.21 Diletti, se il cuor nostro non ci condanna, noi abbiam confidanza dinanzi a Iddio.22 E qualunque cosa chiediamo, la riceviamo da lui; perciocchè osserviamo i suoi comandamenti, e facciamo le cose che gli son grate23 E questo è il suo comandamento: che crediamo al nome del suo Figliuol Gesù Cristo, e ci amiamo gli uni gli altri, siccome egli ne ha dato il comandamento.24 E chi osserva i suoi comandamenti dimora in lui, ed egli in esso; e per questo conosciamo ch’egli dimora in noi, cioè: dallo Spirito che egli ci ha donato

1 Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Õt.2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, a mint van.3 És a kiben megvan ez a reménység Õ iránta, az mind megtisztítja õ magát, a miképen Õ is tiszta.4 Valaki a bûnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bûn pedig a törvénytelenség.5 És tudjátok, hogy õ azért jelent meg, hogy a mi bûneinket elvegye; és õ benne nincsen bûn.6 A ki õ benne marad, egy sem esik bûnbe; a ki bûnbe esik, egy sem látta õt, sem meg nem ismerte õt.7 Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Õ is igaz:8 A ki a bûnt cselekszi az ördögbõl van; mert az ördög kezdettõl fogva bûnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.9 Senki sem cselekszik bûnt, a ki az Istentõl született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bûnt, mivelhogy Istentõl született.10 Errõl ismerhetõk meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentõl való, és az [sem], a ki nem szereti az õ atyjafiát.11 Mert ez az üzenet, a melyet kezdettõl fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;12 Nem úgy, mint Kain, [aki] a gonosztól vala, és meggyilkolá az õ testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az õ cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak.13 Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyûlöl titeket a világ!14 Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az õ atyjafiát, a halálban marad.15 A ki gyûlöli az õ atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna õ benne.16 Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Õ az õ életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.17 A kinek pedig van mibõl élnie e világon, és elnézi, hogy az õ atyjafia szükségben van, és elzárja attól az õ szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete?18 Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.19 És errõl ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká õ elõtte a mi szíveinket.20 Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.21 Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;22 És akármit kérjünk, megnyerjük tõle, mert megtartjuk az õ parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek elõtte.23 Ez pedig az õ parancsolata, hogy higyjünk az õ Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk.24 És a ki az õ parancsolatait megtartja, az Õ benne marad és Õ is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekbõl, a melyet nékünk adott.